Sziasztok!

Talán már még sincs egy nap 😭

Anyumat szerda óta már le sem tudtam vinni a kórház kertjébe. Egyre szótlanabb es aluszékonyabb lett. Az elmúlt napokban csak ültem mellette, olvastam, ő néha felnézett vagy szólt, de már nem igényelt tőlem semmit, csak úgy ott ültem. A kezét sem foghattam már, mert fájt a bőre. Azt mondta hójagok vannak rajta, és az fáj, de nincsenek amúgy.

Ma délután akartam bemenni hozzá, de valahogy vitt a szívem már reggel. Ugyanezt csináltuk, aztán 11 körül szólt, hogy fáj a feje (pedig 10-kor kapta a morfiumot). Kapott vénásan mellé algopirynt, ivott kicsit, majd visszahunyta a szemét, hogy aludjon. Egyszercsak izgatottan felnézett, és csak nézelődött, és hiába kérdeztem mi a baj, nem válaszolt. Olyan volt mintha zavarttá válna. Annyira kétségbeestem, hogy elsírtam magam, és sírva kértem, hogy mondjon valamit. De nem mondott. Még bejött a testvére, ő sem tudta megszólaltatni. Mikor ő elment, pár percre rá görcsrohamot kapott és úgy néz ki eszméletlenségbe esett. Szörnyű volt, belehalt a szívem, a lelkem, és aztán még egy és még egy, és kb hét óra ottlétem és kb nyolc roham után, most eljöttem. Nem szeretném részletezni milyen ez, de nem bírtam tovább ezt nézni. 😭

Az orvos azt mondta, hogy nincs eszméleténél, és hogy most ékelődik be az agya, így folyamatos rohamai lesznek.

Csak annak örülök, hogy reggel mentem, mert ott voltam mellette, amikor elvesztette a kontrolt, és ott voltam amikor jöttek a rohamok, es mindíg bíztattam, hogy nemsoká elmúlik, és törölgettem az izzadt homlokát, és lehet, hogy most is ott kéne lennem, de nem bírom lelkileg. 😭

Borzasztó vagyok és mocsok, önző, de ennyit bírt a lelkem mára. 

Hogy lehet ezt kibírni?! 😭