Igen, megértelek.  Valószínű, hogy én ilyen értelemben szerencsésnek mondhatom magamat!

"Első nekifutásra" sikerült a házasságom, és azóta is tart, több, mint fél évszázada.:-)

 

Még jóval azelőtt tartóssá vált már, mint mióta fellendült (és szerintem is túlpörgött) a társadalomban

a nők jogainak, követeléseinek, azok akceptálásának ügye, amit te a topic címében említesz!

Nem szereztem ebből adódóan személyesen húsba vágó élményeket, csak külső szemlélő vagyok.

 

De ez a "szemlélés" mindamellett sajnos elég közelről (is) történik, a fiam sorsán keresztül!:-(

Akinek három nőtől van három gyereke, és most egy negyedikkel él, akinek mástól van egy kislánya.

És a három közül csak a középső volt feleség, de ő is csak rövid ideig, aztán beadta a válópert.

Viszont a válás során szinte meg akarta semmisíteni a fiam apai jogait!

De anyagilag azért visszaélt -a gyereken keresztül- a lehetőséggel, irreális követelésekkel állt elő.

Magyarán, tönkre akarta tenni a fiamat teljesen, megszerezni olyan vagyont, amihez semmi köze!

 

És most jön az, ami a topic témájához kapcsolódik tkp.:

 

A bíróságok minden szinten egyértelműen az ANYA (így, nagy betűkkel) iránt elfogultak voltak!

Az apa pedig nem győzött védekezni (ügyvédi segítséggel) hogy legalább a saját, korábbi, már a házasság előtt meglévő vagyonát menteni tudja!