Köszönöm! A Parerga és Paralipomena olvashatók magyar nyelven? Különben a válaszodból számomra az szűrődik ki, hogy reménytelennek látta a korabeli akadémiai közegnek a meggyőzését, egyáltalán felvenni a küzdelmet ellenük. Az túlzás, hogy a Hegel korában becsontosodott akadémizmus jóval túlnőtte a maga korát, különböző külsődleges változásokon átesve, de tkp-en máig él és virul? Arra gondolok, hogy egyetemi körökben a hegelianizmus új életstílusokat hozott, amely révén kialakultak olyan magatartásformák, amelyek máig jellemzőek, ráadásul egyre inkább. Gaussnak van egy zseniális mondása, ami szerintem kapcsolható ehhez a témakörhöz is: "A filozófusok, ha állítanak valamit, ami igaz, akkor az triviális, ha olyat állítanak, ami nem triviális, akkor az nem igaz." (Emlékezetből idéztem, lehet, nem teljesen pontosan, de tartalmilag azt hiszem igen.) Meglepődnék, ha Gaussra nem hatott volna Hegel, ugyanis az ő állításainak a többségéről ez elmondható, és ha a filozófiájáról lehántjuk az általa kialakított bonyolult fogalmi bikkfanyelvet, akkor kiderül, hogy valamilyen trivialitásról van szó. A Hegel és a hegelianizmus nyomán felerősödött akadémizmus - ahogy írtam, különböző átalakulásokon átesve - máig ezen a talajon él és virul, ráadásul vannak esetek, amikor eredetinek, különlegesen újszerűnek mutatja magát, de nem az. Az ebben az értelemben vett akadémizmus két 20. századi pharosza számomra Heidegger és Derrida, de vannak még jó páran, akik nagyon is beleillenek ebbe a sémába. Ezzel csak az a gond, hogy most, amikor az európai kultúrkör egyre nagyobb válságban van, még az igazán elismert, "nagy" filozófusok sem tudnak semmi érdemlegeset, újszerűt mondani. (Meglepett, hogy pl. Habermas egyik közelmúltbeli nyilatkozata mennyire felszínes és sablonos volt ezzel kapcsolatban. Tudom, nagyon idős már, de akkor is. Más neves filozófusokról sem tudok, akik ehhez  a "fejlődési" vonalhoz sorolhatók, és valamilyen újszerűt, "ütőset" tudtak volna mondani a mai helyzettel és problémákkal kapcsolatban.)