A júniusi Anathema stimmelhet, az lehet a Hetfield borítós szám, amit elloptak tőlem, a decemberiben pedig MDB is van, de ezek kivételes, nagyon megbecsülendő alkalmak. Ha visszanézel mondjuk 2-3-4 évet, elég szomorú eredményre jutsz. Az üdítő kivételek ellenére Roadrunner nyomatás orrba és szájba.

A külalakkal kapcsolatban van egy csomó igazság a kritikákban, februártól lesz is némi változás, a Hangpróbánál szerintem mindenképp.
Azonban amilyen kőbaltás módszerekkel gyártódik a lap, anyagi háttér hiányában, mindig arra kell törekednünk, hogy egyszerűek legyünk. A színek sokszor a kapkodás, a permanens időhiány miatt lesznek olyanok, amilyenek. A konvertálásnál eltűnő ékezetek is ide vezethetők vissza. Próbálkozunk, feszülünk, de a tökéletestől még messze vagyunk.
Ugyanakkor szerintem van egy folyamatos fejlődés is. Legalábbis remélem...
Másrészt pont azért, hogy az adott oldalszámra minél több interjú, infó férjen, nem mindig a látvány kap prioritást. Ez baj, tudjuk, de talán fontosabb a hosszabb, komolyabb interjú, mint feleannyi szöveg egy korszerűbb, dizájnosabb oldalon.

Folyt. köv.