Kedves endi!

Arról persze lehet filózni, hogy mi lesz akkor, "ha az ember kezébe olyan fegyver kerül, amivel iszonyú gyorsan el tud iszonyú sok embert pusztítani", de ez az atombomba érdemi megítéléséhez (a teendők szempontjából) még édeskevés!!!

Kérdezed:
"Azon meg lehet vitázni, hogy most, mikor már van ilyen fegyverünk, tudtunk-e bánni vele?"
Igen. Erről már lehet(ne) érdemi vitát folytatni.

Írod:
"És épp emiatt lehet azon filózni, hogy milyen hatása lesz annak, mikor az agyi infóhalmazt ki tudjuk szedni, és be tudunk neki(!hehe neki) akármit adagolni. Vajon mi lesz ebből? Mert hogy szerintem jó nem sül ki belőle, az biztos."
Ez egy olyan kérdés, amiről szerintem mostanában kell elkezdeni intenzíven gondolkodni, vitázni. Hogy minél több haszonnal és minél kevesebb kárral járjanak a fejlemények.

Írod:
"Ja, és a mai ismereteim/tudásom szerint ez a köv. 100 évben nem fog sikerülni."
Alig több mint 100 éve még sokan tartották lehetetlennek a repülőgépet. Aztán mégis sikerült megalkotni, igaz, nem azoknak, akik nem hittek benne.

*****************
Kedves Zer!

Írod:
"Termeszetes, hogy nem varhato el tole, hogy a kovetkezmenyeket is elemezze, de valahogy azert illett volna megemlitenie nehanyat."
Saját példámból is ismerem a szitut (:-(((. Ha az ember már az expozíciókor előhozakodik a szerinte várható következményekkel, akkor azt az olvasók könnyen úgy értékelhetik, hogy a kérdést csakis azért vetette fel, hogy a neki tetsző következtetésekkel előhozakodhasson - és ez hiteltelenné teszi magát a kérdést. Nagy önfegyelemre vall nem előhozakodni kedvenc válaszainkkal, amikor még a kérdésfelvetés fázisánál tartunk. Egy másik fontos dolog, hogy az olvasók akkor reagálnak a legnyitottabb fantáziával, ha nem kapják meg egyből a szájukba rágva a lehetséges kimeneteleket.

Fejátültetés:
Műtéti szempontból már ma sem megoldhatatlan. A probléma az elszakadt idegpályák újraegyesítése és a kilökődési hatás elkerülése. Mindkét problémára elegáns megoldást adhat a géntechnológia, alig néhány évtizeden belül.

***************
Kedves Szilva!

Virtuális világban élünk! Az agyunk normál esetben nem olyannak látja önmagát és a világban elfoglalt helyét a világban, mint amilyen az a valóságban! De ha majd egyszer közelről megnézel egy agyi preparátumot (vannak már ilyen kiállítások), akkor valószínűleg ugyanolyan félelemmel (és talán hányingerrel) vegyes bizarr érdeklődéssel fogod bámulni, mint azt, ahogy a Matrixban volt ábrázolva az emberi testek végtelen mezője, mindenféle gyanús és komplikált szisztémában összkapcsolva...

Írod:
"Azért az illető egy kicsit el van borulva, mert azért a retina messze van a talamusz+vizuális kéreg együttesétől"
Messze van, de ez semmit nem számít akkor, amikor mi a _szemet_ akarjuk pótolni. Ha netalán a talamuszt szeretnénk pótolni, akkor lenne jogos ez a megközelítés. (Egyébként valószínűleg a talamuszt is fogjuk tudni pótolni, de géntechnológiai alapon.)

Más. Mérő László: Észjárások c. könyve teli van hibával. Kockázatos dolog Bibliaként forgatni.

Konkrét kérdésedre:
".. születésétől fogva béna, csak egy spéci implantátum mozgatja a végtagjait?"
Természetesen. Nincs vele semmi probléma. (Megjegyzés: az implantátum csak a megfelelő kivitelezésben segít. A szándék az illetőtől származik.)

"... rendes motoros/szenzoros szervei vannak, de döntéseit egy chip hozza" ... "Szeretkezni egy ilyen holggyel/úrral? "
Na ez már érdekesebb kérdés. Azt hiszem megpróbálnám előbb megismerni az "illetőt", aztán ha meg is szerettem, ki tudja hogyan folytatódna a románc (:-)))...

Nekem is van egy kérdésem: Ha valaki gumival szeretkezik, akkor nem a gumival szeretkezik (:-)))?