Kedves MrSpock!
Nem nekem válaszoltál, de engedd meg, hogy beleértsem magam a "Mindenkibe".
Amit én tapasztaltam, az nem csak a barátság, hanem a bensôséges családi légkör hiánya. Ezt egyszerűen kijelentem, mert EZT tapasztaltam.
Ami pl. Magyarországon normális (de ide tudnám a latin országokat is sorolni), egy egyszerű búcsúzáskor: édesanyám, édesapám százszor elmondták könnyes szemmel: "nagyon vigyázz magadra, meg ne fázz, vedd fel a pulóveredet" s még sorolhatnám azt az ezerféle jólesô, ha úgy tetszik néha "túláradó" és "terhes" búcsúzkodási formulát amit rámzúdítottak, függetlenül attól, hogy csak a belvárosba, vagy 10000 km-re utaztam is. Nem voltam "egyke"; ez mindenkinek egyenlôen kijárt.
Most arról, hogy mindez hogyan játszódik az USA-ban. Repülôtér. Gyerek utazik. Apa, anya, gyerek felemelt jobbkézzel ennyit mondanak: "Bye, bye now!" Ezután megfordulnak és mindenki a maga útjára!! Számtalanszor láttam ilyen rideg búcsúzkodást. Pedig a filmgyártás, a tv öntik ennek az ellenkezôjét; a könnyben úszó szuperérzelmes történeteket. Ilyenek, vagy csak szeretnének ilyenek lenni? Persze a "transient society" erre megint nagyon jó magyarázatnak tűnik.
Te megôriztél valamit a magyar szokásokból?
Üdvözlettel