Kedves Messer (es Mindenki),

Ja es tartos baratsagot meg nem tapasztaltam itt amerikaiak reszerol s egymas, se kulfoldi irant.

Ennek vannak nagyonis megmagyarazhato okai. Hogy no fel egy atlagos magyar? A varoson belul, ket percre lakik Jozsi, meg ket percre Jancsi, es Juliska a szomszed hazban. Mar gyerekkorban megszokjak, hogy atszaladjanak egymashoz, egymassal menjenek el ide, vagy oda, vagy amoda. Nem veletlen, hogy a legtobb kozeli barat de facto kozelben letezett fiatal korukban, de meg kesobb is ervenyes. USA-ban, az eszmeletlen tavolsagok miatt, a suburb-ben valo lakas miatt, ez a forma lehetetlen. A gyerekeket csak a szuleik kepesek atautoztatni a "barathoz", es ez nyilvanvalo gatakat alakit ki. Gyerekkorban is, kesobb is.

A masik: az orszag merete miatt, az ezaltal kialakult "transient society" miatt, a lakashiany nemletezese miatt, mindenki allandoan koltozik. Ez a masik oka annak, hogy nehezebb hosszutavu kapcsolatokat kialakitani.

Ennek ellenere, nem akarasnak nyoges a vege. En 1973-ban jottem ki, es tudatosan (angol nyelv tanulasa miatt) kapcsolatokat kerestem, es talaltam. Azota is, teljesen mindegy hova mentem, talaltam baratokat, vagy olyanokat ami megkozelitette azt a kriteriumot. De akarni kell, az igaz hogy magatol, olyan siman mint MO-n, nem megy.

Gabor