Hakuho - "Uralmat akar, mint egy szamuráj"

 

Ez az állítás sajnos erősen sántít. Két okból is. Az egyik, hogy maguk, a szamurájok nem uralkodtak a

szó európai értelmében, mert annak a korszaknak a hatalmi struktúrája nem ezen, hanem a névleges (császári), valamint a valós katonai (shogun), illetve polgári (shiken) kormányzói uralmon, valamint a tartomány - urak (daimjo-k) által képviselt helyi - hatalmi rendszeren alapult. A szamurájok e hatalmi struktúra (piramis) csúcsán álló, előbbi, uralkodói - földbirtokosi osztály - csoport tagjainak közvetlen fegyveres (hűbéres) szolgálatában álló katonai kaszt tagjai voltak. Szolgálatuk fejében nem formáltak igényt semmiféle előjogokra, bár jócskán a társadalmi struktúra alsóbb fokain helyet foglaló földműves (paraszt), halászati, kézműves (ipari), kereskedői-szolgáltatói társadalmi csoportok rangja felett álltak.

Amíg ők fegyvert viselhettek, sőt kötelezően viseltek, az alattuk állók, ha így cselekedtek volna, azzal

már önmagában is halálos bűnt követtek volna el. Emellett - szerintem - Hakuho talán nem is uralmat,

ámde, mindenesetre az általa a sportágban elfoglalt helye okán valamiféle kiemelt figyelmet és külön-leges elbánást szeretne igényelni. Ez azért - valljuk be - közel sem egyezik meg valamiféle uralomra - törekvéssel, jóllehet most nyilvánvalónak látszik, hogy a szakági sportszövetség számára ez is valami érthetetlen és meg-emészthetetlen falat lenne, amelyet képtelen lenne magáévá tenni és "lenyelni".

 

"aki eléri a Yokozuna szintet, az már harcművész"

 

Számomra legalábbis az a "piramis" csúcsát képviselő hat Yokozuna, akik elért Yusho-ik számosságát illetően magasan felette állanak az őket követőknek - képviselik a Yokozuna - csoport azon "krémjét",

akiket valóban - külön - külön indokok alapján - teljes joggal sorolnék ebbe, az őket a többiek közül is kiemelő kategóriába. A 45 győzelmet elérő Hakuho, a 32 és 31 győzelmet szerző Taiho, Chiyonofuji, valamint a 25 - 24 és 22 Yusho-val büszkélkedő Asashoryu, Kitanoumi és Takanohana méltán, teljes

joggal aspirálhatna erre a címre, amely egyebekben mind a kínai, mind pedig a japán küzdősportok

leg-avatottabb mestereit is teljes joggal illette meg. Ennek jellemzésére csak annyit, hogy a japán küzdősportok sorában immár világszerte leg-elterjedtebb, széles körben űzött (mint a Judo, illetve

a karate) tanuló (kiyu), valamint mester (dan) fokozatai közül az utóbbiak esetében a nyolc dan-nyi mesterfokozat felett (piros - fekete öves) "nagymesterek" számítanak valódi harcművészeknek és

e két mesterfokozat eléréséhez - adományozásához már nem elegendő a puszta, küzdősport - beli eredményesség, hanem a sportág által képviselt harcművészeti ág számára is maradandó elméleti munkásság megteremtése és képviselete is szükséges. Akárcsak a Yokozunák számára a kötelezően

előírt penzum, a sport - beli eredményesség mellett, akadnak egyén életvitel - beli és a küzdőtéren

kívül is egyaránt képviselt példaszerű életmód-beli követelmények képviselete - teljesítése.