Visszatérnék a fiůk-lŕnyok és a kaja témŕra. Azt én is észrevettem, hogy valahogy pl. a mezei tej sokkal tovŕbb ŕll el itt, viszont nŕlunk a kenyér ugyanannyi idô alatt szŕrad mint otthon, gyümölcsök ůgyszintén. És a sok elôre elkészětett kaja. Hŕt attňl néha készen vagyok. Olvasom az ůjsŕgban, hogy mindenféle nôcskék nyilatgozgatjŕk, hogy imŕdnak fôzni. El tudom képzelni, mit takrhat itt a fôzés fogalma. Szerencsére ůgy jöttünk el otthonrňl, hogy a kedves édesanyŕink egy kis elôzetes képzésben részesětettek.
A lŕnyok megitélése: velem is az történt mint Messer ůrral, követelményszint lecsökkent. Mikor ide jöttem, teljesen el voltam képedve a sok ronda nôtôl. Mostmŕr nem. Néha szoktunk tablňkat nézegetni az egyetemen és olyankor betegre röhögjük magunkat, annyira durva arcok vannak, (ha tehetném szkennelném és közre bocsŕjtanŕm), a helyiek meg nem értik mi olyan vicces. Viszont, - mŕr amennyire én mint fiů meg tudom ětélni - itt viszonylag sok jňképű srŕc van, de ezek is rettentô lŕnyokkal jŕrnak, kb. kétszer olyan széles a csaj mint a barŕtja.
Ôszinteség/képmutatŕs: akikkel eddig én beszéltem, nem igazŕn tüntek képmutatňnak. Szňval amirôl beszél(get)tünk az ôt is érdeklte (legalŕbbis ůgy tünt), csak ůgy illedelmességbôl nem nagyon kezdeményeztek, kivéve persze a «How are you?/Comment ça va?» těpusů dolgok, de hŕt arra szarni kell, csak odamorogsz valamit és megtetted kötelességed. Ami elég negatěvan érintett, az az, hogy az egyetemen amikor csoportokat kellett alakětani, menekültek az emberek a külföldiek elôl (elôlünk is). Szép illedelmesen lerŕztak, hogy « Ö.. ö.. boccs én mŕr oda jelntkeztem... vŕrj, megkérdezem ott mi a helyzet.....stb. Na egyenlôre ennyi
