Na szóval Queens. Ha még nem mondtam, 20 éves tanítással a hátam mögött menekültem kis hazámból, megelégelve a nyomorgást. Fél év után sikerült először sokadszori próbálkozásra tanári állást találni. Ahhoz képest, hogy a Times vasárnapi (majdnem fél kilós) száma tele van hirdetésekkel, nem könnyű munkát találni. (Főleg az én labilis helyzetemben, ugye nem csábítok ki senkit) Először is az állami iskolák megkövetelik az itteni diplomát, vagy a hazai megfelelő honosítását. Az igen nagyszámú privát sulik tojnak erre. Ezek az iskolák többnyire felekezetiek, katolikus, de többnyire Yeshiva, ami itt a héber iskolák neve. Nekem, mint felekezeten kívülinek majdnem mindegy volt hova kerülök, csak végre taníthassak. (Nagyon hiányzott) Egy katolikus iskolába majdnem bekerültem kémiát tanítani, már tanultam is a megfelelő terminológiát, de végül is ama másik jött be. Hát ilyen intézményben még nem voltam, volt is itthon sikerem amikor beöltöztem kis fekete nadrágba, fehér ingecskébe, pajeszt növeszteni már nem volt időm, nem szólva egyebekről. Nos az igazgató, miután végighallgatta szakmai előzményemet, csak annyit kérdezett, milyen módon tudok fegyelmezni, amire nyájas mosollyal csak annyit mondtam ilyesmire matek órán nincs szükség. Na jó, majd meglátjuk. Szóval egy hétfőn büszkeségtől dagadozva és tele ötletekkel végigszáguldottam a Van Wieck Expressway-n majd letérve Queens-be irány a suli. Queens-ről tudni kell, hogy New York 5 kerületéből az egyik, jobb a híre, mint Bronxnak, vagy Brooklin-nek, de nagyon vegyes. Szép parkos részei vannak (Flushing Meadow tenisz pályái, stb), de vannak sötét részek is. Mint kiderült én egy Little Russia-t fogtam ki, a megállók tele ciril betűs hirdetésekkel, egy csodás hangszerbolt (szivem szakadt meg a Korgok, Rolandok láttán) tele orosz eladókkal, főnökökkel. Elég maffiózó kinézetűek voltak. Na itt fogom elkölteni az első fizetésem gondoltam. A suli közelében reménytelen parkolót találni, sebaj egy kis séta nem árt, nem szólva arról, hogy nem baj ha a tanítványok nem tudják, melyik autón lehet bosszút állni. A suli környéke 2 felé tele van félreérthetetlen felekezeti hovatartozású ifjoncokkal, nagy mozgástér nincs szóval ott randalíroznak, köztük osonok be, még nem tudják mi vár rájuk, én se mi énrám. Azt furcsálottam, hogy tanár hiján másfél hónapja nem volt matek órája a 11-eseknek (16-17 évesek), de gondoltam, majd pótolunk, nagyobbik fiammal nagyjából ezt az anyagot vettem át. Közben megtudom, hogy a Bukharian jelző arra utal, hogy a tanulók zömmel az egykori Szu középázsiai, Üzbég tagállamának, szigorúan ortodox képviselői. Nem baj, gondoltam a szigorúbb vallás biztosan nagyobb önfegyelemmel párosul. A diri minden esetre mondta, ne engedjem, hogy oroszul beszéljenek az órán. Na mielőtt rámszólnak az Indextől, hogy lefoglalom a tárukat tartok egy lélegzetvételnyi szünetet. Ki hallott ezekről a Bukharianokról? És az egyházi iskolákról? És a nem egyháziakről? Írjatok, persze másról is. Mumu, igazán nem akarom átvenni a topicgazda szerepét, ha gondolod megregulázhatsz. Folyt. köv.