2009-es volt és pont ugyanolyan a mi gazdaságunk szempontjából, mint a tavalyi: kis összeszerelő-üzem vagyunk, amelynek a termékeire semmilyen világválságban nincs igény, a megrendeléseket visszamondják, az autógyárakat bezárják, és nincs gazdasági növekedés. Olyan terméket gyárt a mi kis nyitott gazdaságunk, amelyik ilyen válságoknak fokozottan kitett: ebben a válságos időszakban a világ pont autókat kíván vásárolni, és ez azonnal meglátszik a gazdasági növekedésünkön.

Ahogyan minden szaklap írja, utánanézhetsz, a válság ugyanolyan mélyen sújtott tavaly bennünket, mint 2010. előtt közvetlenül, minden tekintetben teljesen azonos volt a helyzet. 

Felmerül a kérdés, hogy miért kell ennek így lennie, miért nem hozott egyik kormány sem olyan működőtőke-beruházásokat ide, amik akkor is kurrensek, amikor egyébként a világpiacon csak meghatározott termékekre van kereslet. 

Nos, Matolcsynak pont ez a gondja, szerinte ez a kormány is komoly esélyt mulasztott el, amikor a beömlő pénzeket nem ilyen, a gazdaság szerkezetét alapvetően érintő beruházásokra költötte, hanem elszórta, mintha nem lenne holnap. És igaza van. 

Így, ahogy vagyunk - és ezt mindegyikünk csak sajnálhatja -, nagyjából a mindenkori világgazdasági folyamatoknak közvetlenül kitett nyitott gazdaság maradunk: amikor konjunktúra van a világban, jól élünk, amikor meg válság, akkor éhezünk, és akkor is kérdés, hogy az államadósságot miből finanszírozzuk (merthogy ilyenkor a pénzszerzési lehetőségeink is erőteljesen csökkennek, amelyek az általunk kibocsátott értékpapírok kamatában is megjelennek). 

Szóval, el van ez kefélve, ami nemcsak az Orbán-kormány bűne, hanem az összes létező eddigi kormányé, viszont most volt egy kedvező világpiaci jelenség, amit nem ragadott meg az Orbán-kormány, tulajdonképpen nem tett semmit annak érdekében, hogy a nyitottságunk folytán egy esetleges következő világválság (ami amúgy ciklikusan vissza-visszatér a világgazdaságban) ne érjen bennünket ugyanilyen kedvezőtlen hatásokkal. 

Nem, nem állunk jól, de a kormány sem áll jól a tekintetben, hogy tett volna bármit is a gazdaságfejlesztés érdekében, holott ez előbb-utóbb durván szükséges lesz. 

Addig is kamatemelések várhatók, nincs más eszköz, tehát ha hitelekről (akár lakáshitelekről a lakosságnak) beszélünk, ne legyünk annyira optimisták.