Ne legyen közöttünk semmiféle félreértés, Hakuho mindentől függetlenül valóban nemcsak a mi korunk,

de a Sumo egyetemes történelmének legkiválóbb, leg-eredményesebb alakja, gondolom, ezt senki sem vonhatja kétségbe. Az általa megfutott pálya - karrier ezt fényesen igazolja. Ez az érem egyik oldala.

 

Akár azt is mondhatnánk, hogy Ő lehetne a Sumo - sport leghitelesebb, legfényesebb arca. És ez igaz is lehetne, csak éppen a mai Hakuho - a jelek szerint - már egy másik arc, mint amikor, az egyed-uralkodó Asashoryu mellett - még kölyökként -feltűnt, fokozatosan felépítette önnön magát és minden idők egyik,

ha nem a legfiatalabb Ozekijévé (21 évesen), illetve Yokozunájává (22 évesen) vált. Akkor épp az ereje

és dicsősége teljében sütkérező Asashoryu mellett, annak szinte kiáltó ellenpontja volt, a visszahúzódó

szerénységével. És ez elég sokáig így is volt. Mára azonban már egy egész más ábrázatú Hakuho áll be a ringbe és küzd. Utólag elismerem, hogy amikor Shodai, majd Terunofuji - elleni helyosztó meccsén azt vélelmeztem, nem voltam tisztában azzal, hogy az a pofozkodás, ami bennem a visszatetszést keltette,

az lehetett akár teljesen szabályos is, összhangban a sportág hatályban lévő szabályaival - szokásaival.

Mára ebből annyi maradt bennem, hogy visszatetsző, ha úgy tetszik Yokozunához méltatlan mutatvány,

az ellenfél tudatos alázása volt, és nem más (szabály ide - szabály oda).

 

A végére egy ellenpélda :

 

Számomra minden, ami a Yokozunat testesíti meg, az 1981-1990 között eltelt 10 év sztárja, Chiyonofuji,

akinek a Yokozuna-rangban megvívott, szinte összes tornáját, igen sok összecsapását volt szerencsém láthatni (természetesen nem élő - összefoglalóban, hanem sumo - történelmi visszatekintésként). Ami azonban ebből is kitetszett, az meg az volt, hogy a pályafutása végén és visszavonulása alkalmával is, ugyanaz az arc maradt számomra, mint amit mutatott a bemutatkozó Yokozuna - fellépése alkalmával.

És ezzel - megvallom - kiérdemelte a maximális tiszteletemet - elismerésemet. Hogyha Hakuho éppen

ez-utolsó évét és ezen belül is leginkább éppen ezt a legutolsó Zensho Yusho tornagyőzelmét tudnám

feledni, tán másként vélekednék róla. De sajnos az utolsó, megmaradó benyomásnak ez a természete.