Akkor Alföldi András és Jankovics Marcell is hülye.

 

Senki nem vadássza le a szarvast. Nem vadászatról van szó. Amikor ember nyíllal céloz, mindig egyértelműen a szarva közé céloz, ez nem vitatéma. Szó sincs tehát levadászásról, hanem egy cél megfogalmazásáról van szó. Hogy szárnyas vagy négylábú ragadozó van az ábrázoláson, nem attól függ, hogy fejlődik, hanem attól, hogy mit akar kifejezni.

 

Szósincs levadászásról se gyilkolásról. Ezt a marhaságot azért magyarázzák bele, mert 1: Krimin nőttek fel és/vagy nem magyarok ezért képtelenek leolvasni a képjeleket. 2. Szeretnék összemosni azokkal perzsa és asszír állatküzdelmi ábrázolásokkal, ahol viszont tényleg gyilkolnak, ömlik a vér, így simán azt mondhatják, hogy onnan vették át a szkíták is, meg különben is a szkíták azok indo-irániak.....

 

Valójában meg fordítva történt, átvették a szkíta motívumokat de nem tudtak képjelet olvasni, mert a nyelvük, ami nem ragozó, nem teszi lehetővé, ezért nem is értették meg a lényegét. És természetesen a szkítáknak semmi közük az indo-irániakhoz.

 

A szkít-hun-magyar ún "állatküzdelem" ábrázolásánál, sosem történik halál. Mindig visszafogás, lefogás van. Nincs lefejezés, gyilkolás a szkíta művészetben, mindennek jelentése van, többlettartalma. Ha fejet ábrázol test nélkül, az nem fejlevágást jelent, hanem szellemiséget, ami még nem testesült meg. Az asszír és a perzsa viszont bizony gyilkol és ezt az ábrázolásban meg is mutatja: csöpögő vér, szenvedő arc. A mi műveltségünkben ilyen nincs. Nálunk az ilyen jelentben az ún ragadozó egy állatövi jegyhez, mégpedig 99%-ban keletihez kapcsolható tulajdonságcsoportot jelenít meg, az "áldozat" pedig ugyanígy egy másik tulajdonságcsoportot, amit meg kell fékezni, lefogni, kordába terelni.

 

Csak ajánlani tudom etéren Pap Gábor elemzéseit.

 

Nem elég felfedezni, meg is kell érteni a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot kifejező művészeti alkotásokat, mert ezek nem látványelemek, nem díszítgetések és nem többlettartalom nélküli ábrázolások.