Egy égitestnek a saját tengely körüli valóságos forgásából mindig keletkezik centrifugális erő (kiröpítő erő). 

Ha centrifugális erő nem keletkezik, akkor a test valóságos forgást nem végez. 

 

Tehát a centrifugális erő léte, vagy nem léte döntő a forgás kérdésében. Ez a mai fizika szerint is így van. De a kérdés, amelyet a mai fizika nem képes megválaszolni, az az, hogy mihez képest kell forognia egy égitestnek (vagy általában egy testnek) ahhoz, hogy valóságosan forgónak tekinthessük, a centrifugális erő léte alapján. Más szavakkal: mihez képest kell forogni a testnek ahhoz, hogy a saját tengely körüli forgásból centrifugális erő keletkezzen rajta. 

 

 

A tudomány története során ezt a kérdést szinte minden értelmes fizikus megpróbálta megválaszolni, de a 20. századig senkinek sem sikerült. Ezzel a problémával küzdött Newton, Mach, Lorentz, és idősebb korában Einstein is. De egyikőjük sem oldotta meg ezért terjedt el Einstein hibás (fiatal kori) elmélete, amely szerint nincs ilyen.

 

De a természetet nem lehet átverni. Ma már van néhány tudós, aki tudja a választ, de nem ez a hivatalosan elfogadott álláspont, mert senki nem meri, vagy nem akarja kimondani, hogy Einstein tévedett ebben a kérdésben. 

 

A Hold forgásánál is ez a döntő. Senki sem mutatott ki a Holdon centrifugális erőt, tudtommal a holdra-szállások alakalmával sem számoltak vele. Ha pedig centrifugális erő nincs, akkor bárki bármit lát, a Hold nem végez valóságos forgást.