A Guyot esetében a szálvesszőt (-ket) vízszintesen kell lekötni, és a polarizáció miatt egy kétrügyes ugarcsapot kell alatta hagyni. Így védjük a tőkét a felkopaszodástól. Ernyő esetében meredeken kell leívelni a szálvesszőket. Emiatt a vessző alsó rügyei kerülnek legmagasabb pozícióba, kihajtanak a törzshöz közel és nincs szükség ugarcsapra. A szálvesszők leívelésével a tőkék távolsága csökkenthető (a kettős Guyot-hoz képest), viszont a törzs magasságát feljebb kell vinni (kb. 160 cm-re), hogy a leívelt vesszők hajtásai ne lógjanak le a földre. A magas törzsmagasság hosszúra törő hajtások meghagyását feltételezi ahhoz, hogy a következő évben ezekből teljes hosszúságú szálvesszőt lehessen lekötni. Ez csonkázásnál problémát jelent, ugyanis 2,2 méter felett kellene visszavágni a hajtásokat. Az ívelt szálvesszős ernyő (Pendel bogen) alacsonyabb törzsmagasságot alakít ki és a leívelt vesszőket segédhuzalon keresztül íveli le. Ezek a vesszők rövidebbek, mint az ernyőművelésnél, ezért célszerűbb termékeny rügyű és nagyobb fürttömegű fajtákat termeszteni ezen a művelésmódon (pl. Zweigelt, Müller Thurgau).