Köszönöm mindkét választ. Úgy látszik túlságosan régen volt ama bizonyos "bunda ügy", amikor valami méretesebb zörrenéssel igyekeztek rendet vágni / teremteni és most itt volt az ideje, hogy kicsit jobban seperjen a seprű (és ezúttal nem-csak a dohyo / a pálya) területén / tájékán, hanem az istállók - ban is).

Utólag ezen a "pofozkodáson" sokat gondolkodtam. Valami olyasmi "déja vu" érzésem lett ettől, mint

amikor a Vasorrú Bába feltesz egy kérdést a szépséges, ifjú királyfinak azzal, hogyha jól válaszol a köv. kérdésére, abban az esetben az övé lesz. A királyfi válaszol valami rémséges blődséget, és erre a V.B. tömören csak annyit válaszol, hogy : "Határeset, elfogadom a választ".

Szóval egyre többnek és méretesebbnek tűnik ez a fajta "Bíró-emberek által "ahogy épp nekem tetszik, aszerint vemhes, vagy nem vemhes" - ítélet. Tehát hozzá kell / lehet szokni, hogy (a jól tájékozottaknak

ez menni fog) egy - egy bírói testületi ítélete attól is erősen fog függeni, hogy éppen kik, azok a fekete - taláros, komolynak tetsző urak, akik épp akkor körbeülik a "csonka gúla - piramist". Nem is lenne ebből

semmi baj, konfliktus, ha az egyes ítéleteikkel nem lennének képesek kényükre - kedvükre befolyásolni

egy nagy torna esetleges végső kimenetelét.  Most, amikor éppen - csak túljutottunk a Tokyo - i olimpia eseményein, azokat látván sokat tűnődtem azon, hogy az ott látottak közül mégis hány sportágban van ilyesmire bőségesen esemény, amikor sportoló emberek 2 - 3 - 4 - többéves áldozatos munkájának az eredményeit teszik semmivé hasonló módon a sporttér mellett csendben ücsörgő másik emberek, mert

éppen valahogy így esik nekik aznap jól. Fura dolog ez, annyi bizonyos. És az is bizonyos, hogy Pierre de Coubertin ilyenkor foroghat a sírjában.