Apostolok  cselekedetei : 4: fejezetet.

Péter és János a főtanács előtt.

¹ Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduczeusok odamentek hozzájuk. ² Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást. ³ Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. ⁴ Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett. ⁵ Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, ⁶ Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. ⁷ Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” ⁸ Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének! ⁹ Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, ¹⁰ hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.

¹¹ Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. ¹²  Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”

 ¹³ Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak, ¹⁴ ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani. ¹⁵ Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt ¹⁶tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk. ¹⁷ De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.” ¹⁸ Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. ¹⁹ Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? ²⁰  Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” ²¹  Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt, ²²  hiszen az  ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.

A hívek imája.

²³Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének. ²⁴ Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. ²⁵Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket? ²⁶A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen. ²⁷Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen, ²⁸ hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott. ²⁹ És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. ³⁰Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.” ³¹Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

A jeruzsálemi hívők élete.

³²A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. ³³Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. ³⁴Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, ³⁵és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten. ³⁶József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia, ³⁷eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.