Na jó, akkor menjünk ebbe bele. Nem általánosságban kéne beszélnünk erről, hanem konkrétumokkal.

 

Karácsony úgy kezdte, hogy dupla végkielégítést adott Tarlósnak és díszpolgári címet. Ezen a szavazóinak többsége felhördült, és még egy év múlva is sűrűn vágták a fejéhez. 

Lehet, hogy nem kell magyaráznom, de nyilván tudod, miért: mert Tarlóst mindenképp le akarta váltani ez az ellenzéki szavazóbázis, sűrű elégedetlenség miatt, tehát az, hogy Karácsony gyakorlatilag elismerte az ő munkáját, nem is egyszer, azt a szavazóbázis megcsúfolásának érezték. Dühöngtek. 

Holott ezt Karácsony nem azért tette, mert annyira odalenne Tarlósért (ő is sűrű és jogos kritikákat fogalmazott meg Tarlósssal kapcsolatban a kampányban, bár a budapesti ellenzéki szavazók ezen jóval túlmentek), hanem azért, hogy megpróbálja csitítani a fideszesek kirohanásait és  biztosítsa a budapestieket arról, hogy jó a szándéka, pártállásra tekintet nélkül.

Ez nem jött be, de nagyon nem, mert még a mai napig is a szemére vetik és nem akarják érteni, miért tette. 

Ha a saját (!) véleményem kérdezed esetleg erről, azt mondom, hogy én értem, miért is történt, de azért ennyire mégsem kellett volna, talán lehetett volna ebben visszafogottabb, ráadásul Tarlós is vérszemet kapott tőle. Tehát nem volt helyes. 

Ez csak egy példa.

A másik példa az atlétikai stadion, amelyről úgy kötöttek Baranyi Krisztinával együtt megállapodást a kormánnyal - ripsz-ropsz, mert nem volt idő -, hogy azt nagyjából senkivel nem egyeztették és valójában meg se magyarázták igazán, egy hosszú ideig.

Ezzel is azt akarta bizonyítani - és bizonyította is -, hogy jó szándékkal, egyeztetési hajlammal áll a kormányhoz, és nem akar nekik mindenáron keresztbe tenni. 

Na de ezt se értékelték megfelelően, még én sem (ha megint a saját véleményem jöhet), mert ez egy olyan súlyos kompromisszum volt, aminél ismét a mértéket kifogásolom és nem magát a tényt. 

Kicsit elszaladt Karácsony ezekkel a dolgokkal, nem akarván figyelembe venni, hogy már vége ugyan az önkormányzati választásnak, de van a kormánnyal szemben itt, Budapesten egy olyan fokú elégedetlenség, hogy nagyon óvatosan kellene járnia ezen a mezsgyén. Ő ezt valamiképpen akkor nem érzékelte. 

Más kérdés, hogy az atlétikai VB ügyében a kormány rúgta fel az egyezséget, és ezzel helyrekerüt a dolog most, hogy visszavonja a főváros a hozzájárulást. De ez nem Karácsonyon múlt. 

 

Hogy a bizonytalan szavazókat mennyiben sikerült megszólítani, azt nem tudom, de Karácsonynak, mint az ellenzék egyik vezetőjének (helyesebben, a 3 fő irányzat egyike vezetőjének) nem árt a saját szavazóbázisa mellé állnia, amikor pl. stadionokról meg arról van szó, hogy mi a leváltott, nem véletlenül megbuktatott elődje megítélése és munkájának értékelése. Ezeket kicsit elgaloppozta, a béke érdekében, holott kezdetektől fogva tudnia kellett volna, hogy nem lesz béke, mert a Fidesz azt nem fogja hagyni. És ez így is történt, a Fidesz mindent elkövet ellene, és talán ilyen mértékű ellenségeskedésre, a források megvonására, stb. még Karácsony sem számíthatott. 

 

Tehát egyrészt ott a saját szavazóbázis, akinek meg kell felelni, de ott a rengeteg sérelem, amit alaptalanul - legalábbis szerintem alaptalanul - okoztak Karácsonynak, és bár ő békejobbot nyújtott (amelynek érdekében még a saját szavazóinak haragjával is inkább szembenézett), arra nem volt a másik oldalon fogadókészség.

Karácsony szerintem kényszerpályán van tehát, nem biztos, hogy pont rajta múlt, hogy most már a hardcore szavazóit szólítja meg. 

 

Ami a nem elkötelezett korábi fideszeseket illeti - őket szoktuk kiábrándult fideszesnek, vagy csalódott fideszesnek hívni -, azok aránya Budapesten eleve nem túl sok, mármint ha maradunk Budapest példájánál. 

Hogy vidéken őket hogyan szólítsa meg, azt nem tudom, de arra van Márki-Zay és Pálinkás is, szerintem.