Még egyet hozzátennék ehhez: látható, hogy nem attól függ, melyik párt melyik mögé áll be, melyik milyen másikkal köt paktumokat és az sem, hogy  az egyes ellenzéki pártok hány képviselőjelöltet állítottak.

Ez a Baranya elég jó példa az ellenkezőjére: 4 egyéni vk. van, ebből 2-ben esélyes az ellenzék. Az egyik már foglalt 2018. óta (Mellár), a másikra elég nagyágyúkat küldtek, megküzdeni egymással, csupa ismertebb, már most is parlamenti képviselői mandátummal bíró ellenzékit. 

A fennmaradó 2 vk-ben viszont  esélytelennek tűnő jelöltek indulnak, függetlenül attól, ki támogatott kit és hogy melyik jelölt melyik párté. Ezzel a 2 vk-tel nem számol tehát az ellenzék, és bár számszerűleg a jelöltek benne vannak a pártok által indítandó jelöltek számában, na meg az egymás javára támogatást nyújtó pártok számaiban is, mégsincs valódi lehetőségük - legalábbis most így néz ki - mandátumot is nyerni, legfeljebb az előválasztáson az egyikük befut, aki majd hősiesen megküzdhet a Fidesz esélyesebb jelöltjével. Ha valamelyik utóbb mégis nyerne jövő tavasszal, az már csak kellemes meglepetés lehet. 

A leírtak miatt is érdemes továbbmenni és végignézni megyénként, ki hol indul és milyen esélyeik vannak, a billegő körzetekben történő nyeréstől függ ugyanis majd - és nem most, hanem jövő tavasszal - az, hogy az ellenzék tud-e majd kormányt alakítani. Ehhez képest abszolút másodlagos, hogy melyik pártnak van több jelöltje. 

Különösen azért sem, mert az a megegyezés, hogy aki veszít az előválasztáson, a nyertes mellett fog kampányolni végig, az elkövetkező fél év során, tehát a pártok kölcsönös ide-oda támogatottsága onnantól nem igazán számít.