Apostolok Cselekedetei.: 2: fejezet : 1-21 és 26-28, verse

1Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. 2Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. 3Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. 4Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. 5Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. 6Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. 7Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? 8Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? 9Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, 11krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” 12Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?” 13Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral.”

Péter beszéde.

14Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat! 15Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk, 16hanem ez az, amiről Joel próféta szólt: 17A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. 18Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak. 19Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt. 20A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. 21Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

26Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. 27Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. 28Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt.