Joel könyve  2: fejezet  1-22, és 26 vers   (28- 31  téves  !!!)

  Az Úr napja és a jelen pusztulása

1Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van. 2A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhőnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.

A hódító sereg

3Előtte tűz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan előtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet előle. 4Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak. 5Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép. 6Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad. 7Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről. 8Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól. 9Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.

Az Úr napjának látomása

10Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket. 11Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?

Felhívás a bűnbánatra

12Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. 13A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot. 14Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel­ és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? 15Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet, 16gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony! 17Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: „Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?”

Az Úr válasza

18Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.

A csapás megszűnése

19Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: „Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket. 20Aki észak felől jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre űzöm, előhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik.” [Mert gőgös volt.]

Látomás a bőségről

 

21Ne félj, termőföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr! 22Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését. 26Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.]