Idén januárban Tokióban volt alkalmam a 3 Tenort kísérni.
Meg kell mondjam, hogy mindhárom sztár 1.000.000 USD-t kapott fejenként.
James Levine (a karmester) hasonlóan kimagasló gázsiért dirigált.
Na jó, mi is meg voltunk fizetve.
De a szuperkoncert szakmai szemmel nézve 0 volt (és nem a zenekar miatt) :-)))
Kezdve itt azzal, ugye, hogy VÉGIG SÚGÓGÉPPEL énekeltek (mint az ameriaki elnök, ugyanaz a WinScript SoftWare). Fejenként 5-6 nótát kellet elénekelniük ezért a „kis” pénzért, ennyit kellett volna megtanulni. De nem. Ritmus, szöveg és hangbakikkal volt tarkítva az egész előadás.
Ennek ellenére 35.000 ember volt a Tokyo Dome-ban, őrült siker volt.

Ugyanitt jegyezném meg, hogy nyáron két alkalommal voltunk Beirutban, egyszer júniusban Pavarottival, másodszor augusztusban Domingoval.

Ezeknek a koncerteknek sokkal komolyabb a műsora is, a hozzáállás is egészen más.
Pedig szerintem a gázsi közel ugyanannyi, mint a 3 Tenornál. Mégis EGÉSZEN MÁS volt.

Szóval szerintem a 3 Tenor koncertek igenis valahol súrolják a zenei prostitúció határát.