Lehet olyan helyzet, amikor hazugságra kényszerül, amiről talán nem is tud (mert pl. neki is hazudtak), vagy ha tud is, egy másvalaki megmentése érdekében teszi, és valójában nem büntetés, hanem dicsőség járna érte, de mégis büntetést kap. (szkíta) törvényileg ez a büntetés jár neki, ám erkölcsileg ez egy téves megítélés, és másnak járna a büntetés, ám annak vétkessége sohasem tudódik ki, és röhög a markába.

Másrészről: ezek a törvények a bosszúra épülnek, s a bosszú nem egyszerűen rossz tanácsadó, hanem bizonyos civilizációs (és intelligencia) szint fölött logikailag is felfogható, hogy romboló hatású. S ez a romboló hatás ugyanolyan bűn, mit amit a szkíta törvény büntet, azaz valójában - paradox módon - magát a büntetést kellene általa megbüntetni.

Harmadrészt pedig bizonyságot nyert, hogy a bosszút tápláló harag - megfelelő kondicionálással - alkotó energiákká alakítható, amely egy sokkal pozitívabb, és egyben értékesebb hatás, mint a bosszú (azaz a büntetés) beteljesítése, amely utóbbi csupán egy megnyugvást tud biztosítani, mindenféle további érték nélkül (ez az átalakító mechanizmus pl. a sportban mindennapos). Most akkor mit tegyen a bosszúálló, különösen pl. abban az esetben, ha létezne a vérbosszú intézménye?