OFF

 

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de amikor nyilvánosságra kerül, hogy egy adott nyári olimpia rendezési

jogát ki / mi kapja, rögvest eszembe jut az, hogy az öttusázók számára vajon képes lesz - e az az adott

ország 50 - 60 megfelelő kondícióban lévő és megfelelő felkészítettséggel bíró ugró - lovat biztosítani.

Mert ellenkező esetben lehet valaki kiváló adottságú öttusázó, lehet kiváló mentális-fizikai állapotban,

sőt még kiváló / jó kvalitású lovas is lehet, ám egy alkalmatlan, felkészítetlen ló az egész versenyét is alaposan tönkre is teheti. Egész pontosan, így esett ez most is, Tokyo - ban is, és az olimpiai játékok esetében nem is első alkalommal. Egy világverseny (például szakági öttusa világbajnokság, kontinens bajnokság esetében) ezt könnyen el lehet kerülni, már csupán azzal, hogy eleve, és csakis egy olyan rendezésre pályázó országot tüntetnek ki a rendezés jogával, amelyikről teljes joggal feltételezhető,

hogy az indulók számára egy ilyen alapvető feltétel tekintetében képes az összes résztvevő számára legalábbis megközelítőleg egyező feltételeket biztosítani. Egy nyári olimpia esetében ennek teljesítése  (sajnálatosan) teljesen más eset. Japánban legfeljebb a korábbi történelmi kor szamuráj - korszakában lehetett érdemi lótenyésztés - gazdálkodás, azaz, azok, akik a játékok rendezési jogát ide adták, már

akkor (nagyjában-egészében) tisztában lehettek azzal a körülménnyel, hogy ennek a feltételnek ezen országban, legalábbis finoman szólva, kisebb eséllyel fogják tudni megfelelni. És ez az előfeltételezés

teljes mértékben be is igazolódott.

 

"A frászt hozza egy szumós szobra a díjugrató lovakra a tokiói olimpián"

 

"Bámulatos, ahogy egyesek ügyesen magyarázgatják rossz teljesitményüket. Attól jó egy

 lovas, ha kiismeri lova gyengéit és korrigálja azokat. Öttusa esetén ez kicsit másként van."

 

Abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy két unokám is rendszeresen lovagol. Nagy sűrűséggel

fordul elő, hogy a lovas edzéseikre - foglalkozásaikra én cipelem (viszem - hozom) őket a lovardába és

viszont. És, ha egyszer már ott vagyok, általában végig is nézem, hogy mit produkálnak a lovak hátán.

Egyikük sem öttusázó és kizárólag olyan lovakon végzik a gyakorlataikat, amelyekkel már elég régóta

és összeszokottan gyakorolnak. Az öttusát kivéve, szinte minden lovassport-ágban, ló és lovasa kisebb nagyobb mértékben, de általában jól megismeri, legalábbis megismerheti egymást, még a felkészülési

- felkészítési időszakban. A díjugrató szakágban ez az összeszokás, ló és lovasa között - mondhatni 95 -

100 %-os. Ilyen esetben szinte elő sem fordulhatnának olyan hihetetlen anomáliák, amelyek Tokyo-ban

szinte halmazatilag fordultak elő. És ez pontosan azért van így, mert ott Tokyo-ban a lovak és lovasaik

szinte első ízben találkozhattak, kóstolgathatták egymást. Ilyen körülmények között tudatos kiismerést,

ebből fakadó tudatos korrigáló képességet még-csak feltételezni is képtelenség. Épp emiatt gondolom,

hogy a probléma (így ellenszegülés és egyebek) gyökerei máshol is keresendők, mint ott, hogy csak a

gyenge lovassal ez szükségképpen megesik. De még az is felettébb sántít, hogy egy ló mitől, minek a látványától, és milyen mértékben válhat kezelhetetlenné, vagy legalábbis ellenszegülővé. Így, ennek megfelelően, a záró mondatod teljesen igaz lehet. A megelőző kettő - legalábbis nálam - véleményes.

ON