Én amikor megismertem Mylene Farmert, már túl volt egy "legendás" korszakán, és épp kijött a "Giorgino" című film okozta kudarc-élményből. Bár, ez inkább a szerzőtársát, Laurent Boutonnat-t érintette jobban. A "Rever" című kislemezhez készült klipet játszotta a nálunk akkor frissen bekapcsolt MCM zenecsatorna, és rögtön megragadott az énekesnő egyéni, szuggesztív előadásmódja. Az MCM-en futó retrospektív klipválogatások VHS-re való rögzítése közben esett le, hogy a "Sans contrefacon", valamint a "Desenchantee" című klipeket már láttam a 90-es évek elején, az MTV éjszakai műsorsávjában. Tetszett a videók képi világa, az újhullámos/szintipopos zene, és elkezdtem jobban kutakodni a hölgy lemezei után. A rajongásom történetének teljes részletezésébe nem mennék bele, de tiszteletbeli tagja lettem az akkor még működő MFIFC-nek, cikkem/interjúm jelent meg Mylene Farmer magyarországi klipforgatásaival kapcsolatban, gyűltek a CD-k, DVD-k, a fanzine-ek, a dedikált képeslapok, és több olyan relikvia birtokosa lettem, melyek előtt még "régi motoros" külhoni rajongók is megemelték a kalapjukat. 

A csúcspontok persze mind a mai napig a koncert-látogatások maradnak.

Valahol a "Point de suture" utáni időszak, a Boutonnat-val történő egyre gyakoribb zenei "szakítás" hozta magával a rajongásom csökkenését, megszelidülését. 

De mivel én a magánéletemben is "hűséges típus" vagyok, így Mylene Farmert sem tettem lapátra, csak az új dolgai már nem tudják ugyanazt a lelkesedést kiváltani belőlem, már nem (mindig) égek ugyanazon a hőfokon. 

A "Nevermore" számomra egyfajta ünnepélyes karrierzárást feltételez, de persze ez Mylene Farmernél is ugyanolyan bizonytalan, mint ahogy számos más kortársánál. Voltam én az asszonykámmal 2010-ben A-ha búcsú-turnén, melyet anno hasonló szlogennel harangoztak be ("Ending on a high note"), és a norvég fiúk azóta is jelentettek meg lemezt, és koncerteznek is, ha éppen a Covid engedi. De említhettem volna a Soft Cellt is, akik 3 éve adtak "one final time" koncertet Londonban, most pedig új albumot jelentetnek meg, és koncerteket is terveznek. 

Ez egy ilyen dolog ez a popbiznisz.

Én úgy gondolom, hogy 60 évesen már szabad a nyugdíjon, a visszavonuláson gondolkodni, és talán elegánsabb is lenne így, még fitten elbúcsúzni a rajongóktól.