Hát akkor oktatásügy. (Hát-tal nem kezdünk mondatot, mondaná magyaros kollégám, de hejesírásomból is láccik, hogy én nem magyaros vagyok :-) Három iskoláról tudtam tapasztalatokat szerezni, egy általános és egy középiskoláról itt Long Beachen és az említett queens-i high school, ami itt szintén középiskolának számít. Közhely, hogy a publis school-ok a rázósabbak, ezekre jellemzőbb ama hirhedett állapotok, amiről már más írt. Nos nekem nagyon jók a tapasztalataim. Először is nagyon szívélyesen fogadták az újabb nebulókat, pedig az a tény, hogy "idegen ajkúak", nyilván növelte a gondokat. Nos a 4-es (azóta 5-es) fiam kapott napi 2 óra plussz angolt egy nagyon kedves, segítőkész, tanárnőtől, akinek ez a specialitása. Ilyenkor együtt ülnek a bangladeshi, kolumbiai, ukrán, stb gyerekek és tanulják az angolt. Persze mondhatjátok, közben amerikanizálódnak is, de az nem itt történik. Ideológia nincs, vallásosságot nem tapasztaltam a nevelésben, persze nem is nagyon lehetne már a sokszínűség miatt sem. Viszont ingyen lunch, ingyen könyv, ingyen biztosítás van. Az órákon valóban lehet ki be járni (WC-re menni, esetleg enni), de ez érthető, mert szünetek nem nagyon vannak, csak félúton egy hosszabb "tombolós". Megfigyeltem őket játék közben - kosaraztak. Soha nem láttam komolyabb veszekedést, cikizést. Persze néha ütköztek, néha ketten ragadták meg a labdát, stb, de nem fajult el soha a dolog úgy, ahogy itthon tapasztaltam, akár a suliban, akár a játszótereken. Kérdeztem szoktak-e verekedni, de már a kérdéstől is meghökkent a csemetém. (Mintha pár hónappal korábban nem lett volna tanúja néhány nagyobb csetepaténak a hazai suliban) Nincs agresszió, nincsenek elfolytott indulatok, nincs stressz. Osztályozás sincs, csak időnként tesztírás, de ettől sem megy fel az adrenalinszintjük, bár készülnek rá. Otthon egy matekdolgozatnak még mindig túl nagy a presztizse, nekem folyton lelkiismeretfurdalást okozott, ha a gyerekek - egy része - túlzottan is görcsölt miatta. Az elv valóban minél többet dicsérni, csak az alapokat kérik számon, amit elég alaposan begyakorolnak. Egyébként a matek könyvek majdnem ugyan azt tartalmazák, mint az otthoniak néhol meghökkentő volt a párhuzam. Csak hát ezek gyönyörűek, jó kézbevenni (és belenézve látni, kik is tanultak belőle az elmúlt években) Mert itt nem egy évre szól a könyv. Lám gazdagék ízlésesebb könyveket ingyen használják, otthon meg szeptember gazdasági csőd a legtöbb családnál, hogy azután pár hónap alatt szétessenek a méregdrága könyvek, vagy egy-két év múlva az iskolai papírgyűjtés aldozatai legyenek. A tanárok készségesek, a szülői fogadóórák csodásan szervezettek, nincs sorbanállás, hetekkel korábban mindenki jelzi kivel óhajt csevegni és megkapja a maga 10 percét tanáronként. Nincs sorállás a terem előtt, dühöngés, ha folytatódik a sor a másik teremnél, miközben egyik másik anyuka kiönti a szivét a tanár úrnak. A középiskolában pedig elég magasak a követelmények. Igaz a tanárok tisztázzák is mit kell tennie a diáknak, ha túl akar jutni a vizsgákon. Meg kell dolgozni érte rendesen. A matekban itt már kb. 2 év a lemaradás, de én érintettségem ellenére is reálisabbnak tartom az itteni tanterveket. Valóban a nagyobb hangsúly a humán tárgyakon van, 5-esemmel kimerítő részletességgel kellett tanulnunk az amerikai állami hierarchiát, annak történelmi alapjait. Hogy a külvilágra mi marad még nem tudom, de a középiskolás történelem már 3. hónapja tárgyalja igen dialektikusan, összefüggéseiben az ókori civilizációkat. Még annyit, hogy "nagyon vigyáznak" a gyerekekre, ha el akarjuk vinni a nagyobbat (17 éves) nem elég papírt írni, még telefonon is leellenőrzik valóban szülői szándék-e a távozása. Ha reggel nem ment valamelyikük suliba (persze tudtunkkal) 9-kor már szól a telefon, hogy mi van? Szóval lógás nincs. Ugye szép? Na akkor be is fejezem, legközelebb az érem másik oldala következik, reszkessetek! És ha valakinek hosszú vagyok nyugodtan ugorjon át.