"Rosszul emlékszel.  De te tökönszúrtad magad elkeseredésedben. Kiheverted már?"

Tudod, az internet nem felejt. Az origó fórumát ugyan beszántották, de Astrojan lementette és a saját oldatára kitette az "Einstein buktája" témát, abban pedig ugyanazokat az "okosságokat" találhatjuk meg a Hold nem-forgásáról, meg az üstököscsóva-szerű gravitációs burkokról @demokritosz-tól, amikkel te most is parasztvakítasz:

---------------------------------------

"Amit írsz, számomra annyira újszerű, hogy el sem tudom képzelni. "

Ha megpróbálod ábrázolni a gr. mező szerkezetét, minden azonnal elképzelhetővé válik. A gr. mező egy 3 dimenziós vektormező, amely időben is változik az égitestek mozgása miatt. Ez a mező ábrázolható az erővonalakkal vagy az ekvipotenciális felületekkel. A 3 dimenziós ábrázolás elég bonyolult (jelenleg is dolgozunk rajta), de 2D-ben viszonylag egyszerű.
A Naprendszerben elegendő a 2D-s ábrázolás, mert a bolygók azonos síkban keringenek a Nap körül.

"A távoli Nap tömege rögzíti magához a Föld gravitációs mezejét, de a Föld maga, ami ezt létrehozza, nem, pedig a Föld tömege se semmi. "

Nem egészen jól értetted. A Föld gr. mezeje a Földhöz van rögzítve (amikor a Föld halad), csupán arról van szó, hogy nem forog a Földdel együtt.

"Hiszen a Föld gravitációs mezeje itt a Földön sokkal jelentősebb a Napénál, ugye az elengedett testek a Föld felé esnek, nem a Nap felé. "

Így van. Egy bizonyos magasságig. A Földet egy láthatatlan burok veszi körül, amelynek a határa az a felület, ahol egy próbatest nem tudja eldönteni, hogy a Föld felé vagy a Nap felé essen. Ennek a buroknak az alakja egy üstökös csóvájához hasonló (nem véletlenül), és az elnyúló része mindig a Nap átellenes oldalán van. Ez a csóvaszerű burok nem forog együtt a Földdel. Ezt rögzíti a Nap. Ahogyan a Föld halad körbe-körbe a Nap körül, úgy fordul a burok, hogy az elnyúló része mindig a Nap túloldalára esik.

"És ott vannak a még sokkalta nagyobb tömegű égitestek, azok szerepe ebben semmi?"

A csillagok szerepe elhanyagolható a nagy távolság miatt.

"És pl. miért nem a Hold?"

Fordítva van. A Hold a Föld gr. mezején belül helyezkedik el. A Hold gr. mezejét rögzíti a Föld (ugyanúgy mint a Nap a Földét).

"És vajon pl. a Nap gravitációs mezeje forog-e a Naphoz képest? "

Nem forog.

"Mert ugye most ugyanezt a leejtős kérdést fel lehetne tenni a Napon is, feltéve, hogy nem olvad el a Napon épített torony. "

A Napon ugyanaz a helyzet, mint a Földön.

"Mégiscsak kéne valami mérés erre, hogy ezt a hatást igazolni lehessen. "

Rengeteg mérés van. Az általad említett leejtett test, a Faucault inga, a műholdak mozgása mind ezt bizonyítja."

---------------------------------------

"És pl. Ha a Holdon ismételnénk meg a leejtős kísérletet a toronnyal: ott is forog a Hold gravitációs tere a Holdhoz képest?"

A Holdon a testek mindig függőlegesen esnek. Ennek az oka az, hogy a Hold nem forog a saját gr. mezejéhez képest. (ebben eltérő a viselkedése a Földhöz képest.) A Holdnak ugyanis mindig ugyanazt az oldalát látjuk a Földről. A hivatalos tudomány szerint a Hold egészen véletlenül ugyanannyi idő (28 nap) alatt fordul meg a saját tengelye körül, mint amennyi idő alatt megkerüli a Földet.

Ez téves tanítás. A Hold egyáltalán nem forog a saját gr. mezejéhez képest. A Holdon pl. a Faucault inga nem fordulna el. Szemben a hivatalos téves tanítással.

"És a Hold gravitációs terét mi tartja állva? A Föld vagy a Nap?"

A Föld tartja állva."

---------------------------------------