Terunofuji esete különösen érdekes, mert jókora hullámvölgyek és hegyek voltak, vannak az életében.
Mondhatni, megjárta a poklot. Mongóliában még csak dzsúdózott, éppen Hakuho apja volt a mestere,
aki felismerte tehetségét, és egyengette útját Japánba, a szumó világába. Legelébb egy eljelentéktele-
nedő beyaba került /Magaki/ ahol kellő társak nélkül csak kallódott, de "szerencséjére" a Magaki
megszűnt, birkózóit pedig átvette az Isegahama.
Ott robbanásszerűen fejlődött. 15 torna után Juryo, újabb 4 torna után Makuuchi, ott 8 torna alatt Ózeki lett.
A sérülés derékba törte életét. Nemcsak visszaesett a Jonidanba, hanem ivott, ésszerűtlenül táplálkozott, és
minden szempontból kallódott. 2018-ban megnősült, amit titokban tartott, - ez nehéz lehetett abban az
"engedély-köteles" világban. Viszont felesége segitségével elhagyta rossz szokásait, táplálkozását és felé-
pülését tudományos alapokra helyezte, és rohamléptekkel visszakapaszkodott. 2021 tavaszán a házasságot
japán szokás szerint hivatalossá tette
Ami a "megélhetési szumót" illeti. Nem kell ahhoz japán állampolgárságot kérni, elég csak feljutni a leg-
felső osztályba - már ott rengeteg pénzt lehet keresni- , illetve ha valaki nagyon szerény és elég neki egy
kis zsebpénz, feje fölé fedél, meg kaja, az 15 évig is jól érezheti magát a szumó világában.
Az 5 yokozunának - aki kérte az állampolgárságot - komoly tervei lehettek, viszont nem biztos, hogy
jól döntöttek. Egy Beya megalapitása, fenntartása rengeteg pénzbe kerül. Egy beya-licence 200-400
millió yen, 3 db komoly "istálló" /épület/ annak fenntartása, 10-20-30 versenyző eltartása, nemcsak
rengetegbe kerül, de kell a kapcsolati tőke is, beágyazottnak kell lenni a Kyokai-világába. Ez azért
külföldieknek nehezen fog menni. Ismereteim szerint ez eddig csak Mushashimaru-nak sikerült. Még
Takanohana sem volt elég simulékony a Kyokai számára, és már Hakuho számára is alapozgatják,
hogy ne nagyon lehessen a jövőben szava, vagy lehetősége, akkor se, ha van neki elég pénze.
Szerintem Hakuho, Kakuryu, Terunofuji a szumo végtelen szeretete miatt kérték a japán állampolgárságot,
mert úgy érzik, hogy ezen a területen alkothatnak, tanithatnak nagyot. Lehet hogy túl naivak, és nincsenek
tisztában a pénzügyi világ realitásaival. Lehet hogy ebből a szempontból Asashoryu és Harumafuji volt
okosabb? Vagy esetleg "botrányaik" megmentették őket a későbbi csalódástól ?
Bocsának, ha közismert dolgokat vagy ostobaságokat irtam.