"Terunofuji feladta mongol állampolgárságát és megszerezte a japánt"

 

Na ez a döntés sem most kezdődhetett, sőt még - csak nem is a közelmúltban pattanhatott ki a fejéből.

 

Ugyan semmi közöm az iyen ügyekhez (miért is lenne), csak éppen az jutott eszembe, hogy már eddig

is létezett Magyarországon (másfelé alkalmazásról nem tudok) az un. "megélhetési" foglalkozás - jelző.

Nos, akkor most itt van, megjelent az un. "megélhetési állampolgárság", mint egy speciális lét - forma.

 

Roppantul sajnálom, hogy ilyesmit írok, csak éppen erről, akármelyikükről is szól a történet ötük közül,

végső soron, valami módon ez kerül felül a fazékban fortyogó levesből. A két amerikai esetén végképp

nem tudom megérteni, mert egyfelől, nekik azért több esélyük is lehetett volna a visszavonulás utáni megélhetés biztosítására (mint - ahogy Akebono is megpróbálkozott, kissé kifacsarodott módon, kevés sikerrel). Ám a mongolok esetében a lépés oka sokkal nyilvánvalóbb és épp emiatt rájuk (sajnálatosan) valahogy jobban illik ez az egyébként meglehetős gusztustalannak tűnő minősítő jelző. Hangsúlyozom,

hogy mindemellett meg tudom érteni az ő hármuk speciális szempontjait is. Annál inkább, mert tanult kollégánk mintha már említette (is) volna az éppen a feltörekvés korszakát élő, fiatal Hokuseiho nevét.

Ebben a névsorban, az Ő esetében még igazán korainak tűnik egy ilyen lépés. Végül is ő a tudója, mit

tehet, mit is kell tennie. Vagy talán mégsem ? Az idő (vasfoga) majd eldönti, választ adhat még erre is.