Ha visszatekintünk a tudomány történetére, akkor azt látjuk, hogy a fizika fejlődése sohasem volt töretlen. Mindig voltak benne válságok, amelyek ideig-óráig megakasztották a fejlődést. 

 

A válságok akkor következtek be, amikor olyan megfigyelések és kísérleti tények kerültek napvilágra, amelyek már nem voltak besuvaszthatók a régi elméletekbe. Persze a régi fizika hívei mindig megpróbálták az új tényeket is belegyömöszölni a régi elméletbe, de egy idő után már nem lehetett.

 

Ilyenkor új elméletnek kellett jönnie, amely választ adott azokra a problémákra is, amelyekre a régi már nem tudott. Ha ez bekövetkezett, akkor a fizika ugrásszerű fejlődésnek indult és többnyire a fejlődés hosszan tartó volt. 

 

Jelenleg is válságban van a fizika, de persze a régi fizika hívei nem ismerik el ezt a ciklikusságot és a válságot sem. Ők hisznek a töretlen fejlődésben. 

 

Ezzel kapcsolatban had meséljem el egy régebbi személyes élményemet.

 

Jó pár éve az ELTE-n kutatgattam és kapcsolatba kerültem a Fizika-Kémia tanszék egy idős tanárával, aki elmesélte azt a vitát amely éppen a töretlen fejlődés és a ciklikus fejlődés témájában zajlott két neves professzor között több, kb. 70 évvel ezelőtt. 

 

A vita egyik résztvevője Novobátzky Károly volt, ő képviselte a fizika folyamatos és töretlen fejlődését. A történetet elmesélő idős tanár szerint Novobátzky Károly még be is mutatta, hogy a fejlődés szerinte folyamatos, ahogyan az ember sétál. És ezt be is mutatta, sétálva a szobában. 

A vita másik résztvevője Jánossy Lajos volt, aki a ciklikus, válságokkal és ugrásszerű fejlődéssel tarkított fizika híve volt. Ő is bemutatta, hogy hogyan képzeli ezt el, és páros lábbal nagy ugrásokat mutatott be a szobában. 

Szerintem Jánossy-nak volt igaza. 

Ma is válságot él át a fizika, amely hamarosan véget ér, és kezdődik az ugrásszerű fejlődési szakasz. 

Minél hamarabb, annál jobb.