Schiffer András

Oltott vagyok. Leginkább azért, mert a valószínűsíthetően nem természetes úton létrejött vírus élettani következményei egyelőre beláthatatlannak tűnnek. Ami viszont most járvány elleni védekezés címén zajlik Európában, abban egyre több az olyan momentum, amelynek kevés köze van a tudományosan megalapozott egészségmegóváshoz, annál több a jogállam felszámolásához: hétvégén a németeknél a budapesti 2006 őszét idéző brutalitással verték szét a tüntetőket, az olaszoknál kormánypártiak fenyegetik a választójog megvonásával az oltatlanokat. Számomra egyértelmű, hogy havária esetén, a közösség érdekében, igenis indokoltak lehetnek bizonyos jogkorlátozások. Csakhogy a kilencvenes években nekünk a művelt Nyugatról azt tanították, hogy a jogkorlátozásnak mindig, minden egyes esetben, minden egyes érintett társadalmi csoportnál ki kell állnia a szükségesség, az elkerülhetetlenség és az arányosság próbáját. Ez persze időigényes, sziszifuszi munka, na de így működne a liberális demokrácia, szemben a totalitárius rezsimekkel, ahol az államrezon érdekében időnként hullik a forgács. Ehhez képest most Európa olyan totális jogkorlátozási őrülettel néz szembe, amire Nyugaton '45, Keleten '89 óta nem volt példa. Hirtelen megszűnnek a GDPR-problémák, hirtelen a leghúsbavágóbb kérdésben szűnik meg a kérdezés joga. Ha ma van rendszerszintű jogállamisági probléma Európában, akkor az ez: Berlintől Rómán át Budapestig. Újra éljük 2001. 09.11. utáni időszakot, amikor egy valóságos veszélyre (terror) hivatkozva, a demokrácia-exportőrök pillanatok alatt szabadultak meg a jogállami álarcuktól és kontrollálatlanul növelték a kontrollt.