Ne sajnáld Kenyérszellem, szép életem van..  izgalmas is, fájdalmas is.

 

Jó régen elestem a kertben a nagymotorommal és kiesett egy negyedóra az emlékeimből - de mikor bevonszoltam magam a házba, akkor szenzációs kép készült hogy hogy fogok kinézni a halálom után.

Így 

      Most a lelkem érzi így magát, de ahogy a kép után is életben maradtam úgy most se haltam meg teljesen.. még létezem.

 

Ami a drágaköveket illeti, nem elég ha féldrága, és én érzem hogy ki a drága.

 

Nemrég láttam a metrós mozgólépcsőn lefelé előttem egy nőt.. se az arcát, se az alakját rendesen, de úgy vonzott hogy jajj.

  Pedig a józan szememmel nézve nem volt körte alkat, nem volt otthelyben meg.. hm.. csiszolandó provokátor.  Nem láttam szinte semmit - de éreztem hogy nem egy néhány alkalomra való eset.

 

Azt hiszem hogy a harcostárs jellegűek vonzanak, csak ha nincsenek közös ellenségek és halálveszély, akkor ellenem kezd harcolni.

  És ha fogok egy őzikét magamnak a harcikanca helyett, akkor nem lesz elég amit látok.  Nem azt okozza az agyamban a látvány mint amit imádok.