Hát ezt keresem én is! :-)

 

De igazából meg is van a kissé szinte közhelyes, elméleti válasz. De akkor valaki azt mondja: Ezzel le is lehet zárni a topicot! Viszont ezt nem szeretném, mert az elmélet és a gyakorlat között óriási a különbség, és ennek a topicnak talán ebbe az irányba kellene továbbmennie, már ha van rá érdeklődő...

 

Szóval, van ez az ősrégi vezérelv:

 

"... - Viselkedj úgy másokkal, ahogyan te is szeretnéd, hogy mások viselkedjenek veled!..."

 

Ez ilyen egyszerű lenne, csak be kéne tartani!

(Mellesleg ez a kereszténység vezérelve is, állítólag még az Ószövetségé is, utóbbin magam is felvonom a szemöldököm.)

 

De térjünk vissza magára a vezérelvre, amelyet szerintem még az istenben nem hívők többsége is egyetért egészen addig, amíg gyakorlati alkalmazásra nem kerül sor.

A gyakorlatban előfordulhatna, hogy megpróbálják kiforgatni, pl. a következők szerint (jelen helyzetből veszem a fiktív példát) :

 

"... -Én beoltatom magam, mert fontosnak tartom, ezért tőled is elvárom, hogy tedd ugyanezt, illetve ha még sem teszed, egyetértek a hatóságokkal, ha erre kényszerít majd téged!..."

 

Első, felületes ránézésre a fenti mondat mintha teljesítené a hivatkozott vezérelvet.

Ám szemléltetendő, hogy ez még sincs így, kissé átírom a fiktív példát:

 

"... -Én X vallás követője vagyok, mert meggyőződésem, hogy ez a javamat szolgálja. Épp ezért elvárom tőled is, hogy tedd ugyanezt, hiszen én csak a te javadat akarom, ezért ha ellenszegülnél, és mégis Y vallás híve maradnál, akkor egyetértek a hatóságokkal, ha téged X vallásra való áttérésre kényszerítenek majd!..."

 

Ugye látjuk, hogy a két példa elvi síkon, azaz morális szempontból ekvivalens, de csak a második esetben nyilvánvaló, hogy nem teljesíti a fenti elvet, hiszen a világban is hangsúlyozott vallásszabadság elvét sérti.

 

Ezért a fenti elv helyes alkalmazása a következőképp kell hangozzék:

 

"... -Én hiszek/vallok/teszek valamit, aminek helyességéről meg vagyok győződve, ugyanakkor tudom, hogy te mást hiszel erről a valamiről, és én nem akarom rád kényszeríteni az én nézeteimet, illetve az abból fakadó cselekvéseket, mert én sem szeretném, ha a meggyőződéseim ellenére való dolgot kényszerítene rám valaki!..."

 

Hát ez utóbbi lenne a kívánatos!

Úgyhogy -szerintem- innentől kezdve az a kérdés, miért választja el akkora szakadék az elméletet a gyakorlattól..?