Azt gondolom ,  eléggé lerágtam ezt a csontot, és se újat se pontositást nem tudok már mondani. Talán 

annyit, hogy vannak sportok, amelyek a TV, a reklám, ...  stb  nélkül is megvannak-voltak.     Pl. a foci  .

Amikor még nem voltak TV-közvetitések, már akkor is, az NB-III-as meccsekre ezrével,  tömegek jártak.

 

Ellenpéldaként emlitem a  pl."tájfutást" :  vannak rá próbálkozások, de közvetithetetlenek, nézhetetlenek,

 

Vagy nézzük a vívást.  Leszámitva az olimpiát, VB-t, esetleg EB-t, a versenyzőkön, edzőkön kivül "a kutya

se nézi", úgyhogy a fennmaradáshoz ennek a sportágnak szüksége van pl. az olimpiára. Az már más kérdés,

hogy aki jó szinten viv, annak ez egy kiváló és csodás sport és mozgás. 

 

Mire akarok kilyukadni? Arra, hogy a szumo egy különleges sport, nincs szüksége olimpiára, az csak

rontana a szinvonalán. 

 

A Dohyo egy szentély.  A jelképek az elmúlt sok-sok évszázad történelmi lenyomatát  őrzik. A különböző beya-k

versenyzői, egy-egy provincia lakosságát képviselik, akiknek ŐK a hőseik. Ezek a hősök képviselik őket a

császár, a világ és az egész nép előtt továbbá javára.

 

Nem túl régen vonult vissza KAIO az "ózeki".  A ceremónia után, szülő-városának lakói, egy kiemelt jelentőségű

főtéren, önkéntes adakozásból   /350 Kg-os/, életnagyságnál nagyobb bronz szobrot állitottak tiszteletére,  pedig

Kaio még él. 

 

Sőt ! Olyan annyi pénz gyűlt össze, ami messze meghaladta a szobor-állitás költségeit. A fő probléma az lett, hogy a többletet hogyan forditsák egyéb nemes célra.   Más sportágakban kevés ilyet látni.  Igaz:  van Papp

László arénánk, Puskás Ferenc stadionunk, de ezek NEM közadakozásból épültek, és nem az emlitett versenyzők

életében.