A kötözködést én indítottam el azzal, amikor a nézhetőségről mondtam véleményt, viszont be kell látnom,
hogy rosszul gondolkodtam, ezért illő, hogy helyretegyem magam.
Mi nézhető, mi nem, mennyire ? Ezt NEM én döntöm el, hanem a TV-társaságok, az üzleti szféra a
reklám, a sportszergyártók, a fogadóirodák, ... stb világa, és csak utána a nézők, akik bekapják a horgot.
Tehát a tenisz nagyon is jól nézhető.
Azt hogy nekem mi nézhető, mi nem, én döntöm el. Pl. a szumo sokkal inkább nézhető nekem, mint pl.
az a vivás /pedig 4-5 éven keresztűl vivtam/ amiben most jeleskedett Szilágyi Áron.
A szumo látvány alapján jól érthető, nekem könnyű beazonosulni a szereplők lelkivilágával, küzdelmükkel.
Olyan érzéseket vált ki bennem, mint amikor a foci-szurkolók gólhelyzetben felemelik a lábukat, és nagyot
rúgnak bele az előttük álló üres levegőbe /nem az előttük álló ember fenekébe/.
A nekem odadobott "gumicsont" üzent, hogy talán nem is akkora a jelentősége az olimpiának, igazságot
vélek ebben felismerni. Az a tömeges szajkózás, amit a sajtó nap mint nap rág a fülünkbe, hogy XY ekkora
meg akkora zseni, ... stb, nekem nem teszik. Én akarom eldönteni, hogy mit tartok nagyra, mit becsülök
vagy ismerek el igazán, miben érzek nagy teljesitményt, kit és miért tartok emberileg tiszteletre méltónak
vagy nem.
Rátérve a szumóra és konkrétumokra: Pl. Hakuho olyat tett, aminek nem nagyon van párja más sportágakban.
/ugyanez igaz Takanohana-ra is/
Az, ha valaki 1-szer 2-szer 3-szor van csúcson, pl. világbajnokságon, olimpián, ... nagyszerű dolog, de ha közben 30 nagy versenyt elbukik ??
A szumo esetében ha egy sportoló elkövet egymás után 5-6 makekoshit, repül a legfelső osztályból, és lesheti,
mikor kerülhet oda vissza. A példa kedvéért, ha egy amatör bokszoló elveszit egymás után 4-5 meccset,
attól még a következő olimpián lehet bajnok.
A másik igazság a "gumicsont" 2. ik mondatából az, hogy a szumo-nak nincs szüksége az olimpiára. Jól megvan
az magában, nem kell alkalmazkodnia mindenféle külföldről érkező "buta" ötlethez, megvan a maga ideológiája.
Még egyéb igazságokról is szólhatnék. Néztem a mostani megnyitó ünnepséget, ahol a japán szervező bizottság
elnöke + Thomas Bach is dumált, nyomták a unalomnál unalmasabb hamis fröcsögő frázisokat, amiben még ők
maguk sem hisznek, a sportolók meg még annyira sem.
A sport közösség teremtő erejét hangsúlyozták, amire az olimpián eddig alig láttam példát.