tehát nem gond szerinted ha törvénytelenül hallgatnak le embereket, mert az szerinted a "titkosszolgálatok beáldozása"...

 

Az gond lenne, de ezt előbb bizonyítani kellene...

 

 

Egyelőre annyi van, hogy valaki valahol összeollózott egy listát, amit Soros szervezete az Amnesty International felmelegített 4 év után.

Mondjuk, ez nem Magyarországról szól, hanem egy "globális" lehallgatásról, de nincs semmi konkrétum..

 

Persze az is kérdés, hogy az Amnestynek miért vannak jobb kémszoftverei mint az izraeli cégnek...

 

De ha minden kötél szakad, és ki kell teregetni a szennyest, akkor bizony feltehető, hogy a lehallgatás nem volt illegális, hanem a célszemélyek esetleg valóban felkeltették a titkosszolgálatok gyanúját.

 

Attól, hogy valaki újságíró, még nem garantált, hogy nem lehet más hatalmak ügynöke.

 

Sőt: (az elvtársak a mai napig köztünk vannak, mint például Vágó István)

 

 

Az ​1989. évi csehszlovákiai bársonyos forradalom után politikai bombaként robbant a hír a helyi médiában, hogy az ország fővárosa több olyan nemzetközi szervezetnek nyújt otthont, amelyek valójában a szovjet titkosszolgálat, vagyis a KGB fedőszerveként működnek, illetve működtek, és ezáltal komolyan veszélyeztetik az ország szuverenitását. Ezek egyike volt a Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ), amelynek legaktívabb tagszervezetei közé tartozott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ).
A NÚSZ-t Koppenhágában hívták életre 1946-ban, a következő évtől azonban a székhelye átkerült Prágába. Az eredeti célkitűzés az volt, hogy a világ újságíróit egy közös érdekvédelmi és szakmai szervezetbe tömörítsék. Már az alakuló ülés után – nem alaptalanul – felmerült az a vád, hogy a Szovjetunió befolyást igyekszik szerezni a szervezet vezetőségében. A kétpólusú világ kialakulásával párhuzamosan a szervezeten belül is kiéleződtek az ellentétek, amelyek végül szakításhoz vezettek: 1950-ben a demokratikus nyugati országok újságíróinak többsége távozott a NÚSZ-ból, ezzel a szovjet érdekérvényesítés akadálytalanná vált.
A MÚOSZ szerepe a NÚSZ-on belül az 1960-as évektől kezdődően vált egyre jelentősebbé. Ezt a szerepet 1966-ban intézményesítettek is: ettől az időponttól kezdődően a MÚOSZ mindenkori főtitkára a NÚSZ alelnöke és kincstárnoka is volt egyben. A magyar tagszervezet jelentős szerepet vállalt a NÚSZ harmadik világban folytatott ideológiai „hadviselésében”, továbbá a KGB által irányított szervezet és a nyugati világ újságíró-szövetségeinek közeledésében, miközben segítséget nyújtott a mindezen tevékenységekhez szükséges pénzügyi erőforrások előteremtésében. A NÚSZ Magyarországon is alapított vállalatokat, amelyek jelentős adó- és vámkedvezményeket élveztek, és a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségének adatai szerint különböző gazdasági visszaélésekkel sértették a magyar gazdaság érdekeit. E cégek a nyolcvanas évekre tetemes ingó és ingatlanvagyont halmoztak fel, amely a rendszerváltoztatás idején nyomtalanul felszívódott. Milyen feladatokat kapott a KGB fedőszervezetétől a MÚOSZ? Hogyan hajtotta végre ezeket? Hogyan épült be a magyar belügyi és katonai titkosszolgálat az újságíró-szövetségbe? Milyen vállalatok működtetésével gazdagították a KGB számláit a magyar sajtóirányítás prominensei? Kik voltak azok a személyek, akik működtették ezt a mechanizmust? Ezekre a kérdésekre is választ keres a NEB Könyvtár most megjelent kötetének szerzője.