A tanács jó, megfogadom, visszavonni nem lehet, mert leirtam.     A Nézhetetlen nem jelenti azt, hogy Értékelhetetlen.  Én pl. egy időben tájékozódási futásban is érdekelt voltam.   Nos a "Tájfutás" teljesen

nézhetetlen, mégsem gondolom, hogy élvezhetetlen.

 

Vivtam is, és 100 %-osan megértem azokat, akik azt állitják a vivás teljesen nézhetetlen. Abban

reménykedem, hogy a Tenisz szerelmesei sem veszik zokon, hogy nekem mi nézhetetlen.   

 

Egyszer meghivták a perzsa Sah-ot Párizs leghiresebb lóversenyére, mert valami nagyszerűt akartak

mutatni neki.     A Sah csak ennyit mondott. "Mindig is tudtam, hogy ez egyik ló gyorsabb mint a másik  -   

mi az érdekes abban, amit itt mutatnak nekem?."

 

Ha valaki imádja nézni a teniszt, kivánom neki jó sokat beszéljen róla és nézze. Próbáltam én is nézni, de

nem birtam. Az edzések, amiket láttam, távol álltak tőlem, lagymatagnak tűntek, amit a sztárok műveltek:

(de még a a jobbak is)  földhöz csapkodták az ütőiket és ettől a két dologtól elment  a kedvem.  Amikor ütő

került a kezembe, az már jobb volt.

 

Lehet, hogy a világ, és a japánok  ma már  100-szor 1000-szer többre tartják a teniszt mint a szumót, és

ezt  nagyon sajnálom. Főként azt, ha a japánok ezt gondolják, mert a  szumó  "eredendően az ővék, az ő 

lelkiviláguknak a terméke",   mig a tenisznek semmi köze a japán lélekhez.

 

Amúgy biztosan igazad van. A szumó kedvelésével és a véleményemmel eléggé periferiális izlésű vagyok.