Köszi, nagyon érdekes és leginkább értékes információk ezek, leginkább amiatt, mert éppen a láthatón túlmenően a szemlélet világába engednek bepillantani, ami sok esetben - épp az ilyen nüanszok miatt

nagyon sok és értékes tanulsággal szolgálnak a látható (és ami mögöttük a nem látható tartományba

esik) folyamatok megértéséhez.

 

Hogy semmiképp se legyek félreérthető, végtelenül tisztelem Hakuho - t és éppen amiatt, mert - hogy

immár éppen 14 éve egy állócsillag, maga az állandóság, az időtlen zsenialitás megtestesítője a XXi.

század sumo - porondján. Nézetem szerint, az általunk belátható időtávlatban lassan ott fog tartani,

hogy egyes-egyedül többet tett - többet tesz a sportág népszerűsítéséért, mint sok-mindenki mások, beleértve a sportolókat, sport-vezetőket, szóval mindenkit, mindazt, ami körüllengi ezt a varázslatos

világot. Épp emiatt tartanám nagyon aggályosnak, ha addig cseszegetnék őt (talán ez valamelyest elfogadhatóbb kifejezés), amig rá nem veszik ezzel, hogy visszalépjen az aktív világból, eltüntetve

ezzel valamit, amit nélküle egy kezdő, aki belekóstolna ebbe fel sem foghat, hiszen mégis, ugyan mi

a fészkes fene történhet vele ez esetben. A 45 Yusho-ját el nem vehetik, azt (szerinte) felül nemigen múlhatják - legalábbis egy nagyon hosszú ideig. Ellenben itt maradunk mindaz nélkül, ami ebben a sportban a könnyed, látványos, szinte magától értetődő, mintha nem is kellene hozzá nagy erőkifejtés

és a technika is mintha egy magától értetődő tartozék lenne. Kevés kivétellel, maradna utána valami izzadtságszagű erőlködés, ami lehet ugyan tiszteletet parancsoló, de látványosnak, sőt lebilincselőnek semmiképpen sem nevezhető, azaz a sport mellől eltünne a játékosság, amiéet pótolhatatlan űr marad.