Őszintén megmondom, hogy számomra igazi örömhír Terunofuji promóciója, bár már a Nagoya Basho-t megelőzően is, de még a torna idején is sokat töprengtem azon, hogy valóban rászolgált / rászolgál - e

a kinevezésére. Ennek oka alapvetően az volt, hogy előbb Asanoyama került taccsra (a saját - önnön ballépése okán), majd Takakaeisho vált ki kényszerűen a küzdelemből (súlyosnak látszó sérülése miatt)

és emellett még az idáig vezető utat is "felseperte", tisztázta a számára az a tény, hogy a "hegycsúcs" megmászásának legutolsó stációjáig maga a Mester sem állt az útjában, hiszen éppen csak a legutolsó próbatétel idejére tért vissza és mire szembekerült vele, végre-valahára, már olyan magasságba tudott felkapaszkodni, amivel képes volt meggyőzni a Testületet arról, hogy az idáig a Jonidan-ból visszatérése

során vezető út hosszú és kemény munkájával valóban érdemessé vált a kinevezésre. Ehhez még az is hozzájárulhatott (a szememben), hogy a régi, hírhedt mumusai közül Daieisho és Onosho is szokatlanul

gyenge formát mutattak épp a két utolsó torna idején, valamint, ahogy még a tornát megelőzően voltál

szíves tájékoztatni arról, hogy, még Takayasu is valamilyen makacs hátsérülése miatt, csak késve tudott bekapcsolódni a küzdelmekbe. Szóval ez az "utolsó csúcstámadás" valami szerencsés csillagzat alatt és

idején született és zajlott. Ezzel együtt is - legalábbis nálam - minden elismerést és tiszteletet kiváltóan sikerült megmutatnia azt, hogy kellő szerénységgel és alázattal volt képes megmutatni azt, hogy valóban éedemes a kinevezésre.