Gyenge esetben közelítések és linearizálások útján egészen hasonló módon az elektrodinamikához (csak egy tenzorrenddel magasabban) adódnak a hullámok és kisugárzások.

A potenciál a sík metrikus tenzorától való kis eltérésből adódik, a retardálás a hullámegyenletből.

(Talán meggondolható a kvantálás lehetőségének kérdése...)

Viszont a fogas kérdéseket ez a linearizált és közelítéses módszer elfedi, szőnyeg alatt tartja.

Továbbra is nagy kérdés, hogy erős esetben (pl. nagy testek, csillagok, fekete lyukak), hogyan működik pontosan a dolog.