Utálok zenékről vitatkozni, még beszélgetni se nagyon, annyira szubjektív dolgok ezek. Csak ideteszem tényként, ami ugyse érdekel senkit, hogy én annak idején igen kedveltem a Bonanzát, az egyetlen magyar zene volt a pop szcénából ami elért hozzám, azóta is. Ennek életkori okai is lehettek, de nem akarom teljesen erre kenni. Most is azt gondolom hogy valamit nagyon letettek az asztalra, a szövegeik néha a Depechétől is jobbak voltak. Az egészet persze Kovács Ákos vitte a hátán, one-man-show volt, de még egyáltalán nem éreztem azt amit ma, hogy Ákos személyisége teljesen előtérbe került, rátelepedett mindenre amit csinál. Valami olyasmit érzek, hogy elvesztett bizonyos alázatot, ami régen megvolt. Szóval én már nem lettem Ákos rajongó. De még így is, fáj ha nagyon fikázzák.
Adalékként még annyit : a 80-as években leginkább Depeche, Kraftwerk, Art Of Noise zenéket szerettem, mára pedig leginkább csak underground, (és néha over), elektronikus tánczenéket hallgatok, melyeket a többség 'techno' gyüjtőnév alatt ma is vehemensen gyűlöl.

"kést ránt a nyár, az idő robban,
úgy van minden, mint gyermek koromban"

mmmmm, de király, és ezt nem értelmezgetni kell, hanem a hideg kell, hogy futkározzon a hátadon, mert olyan feszültség van benne