Számomra Hakuho produkciója maga volt a csoda az egész tornán. Sajnos nyaralni voltam, így nem igen tudtam hozzászólni az adott napokhoz, de Hakuho a nagybetűs MESTER volt ezen a tornán. Ennyire változatos harcmodort, kivárásra játszott, az ellenfele mozdulataira reagálva fordította a maga javára a küzdelmeket. A saját testét látszólag kímélve, csak annyit adott mindig bele a meccsekbe amennyi feltétlenül szükséges volt, és szemernyi hibázási lehetőséget nem hagyott senkinek. Nem volt rest néha-néha játszani is az ellenfeleivel, mint macska az egérrel (erre a legjobb példa a Tobizaru elleni meccse volt, ott már komolyan csak egy ostor, meg egy cilinder hiányzott volna róla, hogy ő legyen a valódi porondmester), de ahogy Shodai ellen a dohjo legszéléről indult, ahogy Takayasut leszerelte, az a beijesztő balos pofon, majd bitang erejű jobb könyökös Terunofuji ellen, egyszerűen elképesztő. Hakuho minden ellenfelét tökéletesen kianalizálta, gondolom rengedegszer nézett újra meg újra róluk videókat, és mindenki ellen kidolgozott egy speciális stratégiát. A fiatalos vehemenciája, gyorsasága tovaszállt, de ezt ellensúlyozza a szumó-géniusz mentalitásával. Méltán lett ő a NagyMestere ennek a sportnak. Remélem látjuk még, de ha nem, ez akkor egy tökéletes lezárása volt Hakuhonak, a Legendának.