"Úgy látom, nagyon nem csíped, amikor szumó-cimén pofonokat osztanak ki :-)))  Nem mondom, hogy nincs igazad. Viszont tudtommal csak hajat húzni és szemet kinyomni nem szabad.  Legalább ez utóbbit betartják."

Tulajdonképpen belátom, hogy szinte mindennek megvan a maga helye és ideje és így van ez nyilván a

sumo - sportban is. A mai eseményekkel kapcsolatban is csak azért voltam bátor ezzel elő - hozakodni,

mert-hogy amikor és ahol, itt és most ez előkerült - legalábbis számomra - a látványa zavaró volt és az

okát is leírtam mindkét esetben.

Jól emlékszem arra a korra (1999 - 2009), amikor Ozeki rangban versenyzett Chyotaikai és az ő stílusa - küzdő-módja volt olyan, hogy annak szinte nélkülözhetetlen, szerves része volt a taszigáló - pofozkodó

küzdés és ez a modor nagyon megnehezítette még a legjobbak (így a kor két egymással rivalizáló és vetélkedő, illetve részben egymást követő óriásának (Asashoryu-nak, illetve Hakuho-nak) is az életét. Chiyotaikai esetében valami módon jobban tudtam elfogadni - akceptálni ezt a fajta küzdőmodort, épp

amiatt, mert ezt szinte betudtam az egyéb tekintetben viszonylag fogyatékos technikai képességeinek, képzettségének.