Off leszek, bocs.
Elolvastam néhány zenei témájú topicot itt az asztalon és hát elég vegyesek az érzelmeim. Nem tudom, nem értem, hogy miért csak így lehet valamiről beszélgetni.
Az emberek sokfélék.
Vannak olyanok, akik a zenét csak a háttérből hallgatják és nagyjából tökmindegy, hogy mi szól. Van, amit jobban szeretnek, van, amit kevésbé, de a rajongásig egyáltalán nem jutnak el.
Vannak olyanok is, akiknek van egy meghatározott stílusuk, csak azt hallgatják és az jelenti számukra a jó zenét.
És vannak, akiknek egy-két énekes, együttes valamilyen oknál fogva nagyon fontos, szeretik, tisztelik, becsülik őket, hisznek bennük.
Egyik "állapot" sem kóros.
Én ugyan az utóbbi csoportba tartozom, vannak sztárolt emberek, akiket nagyon szeretek (Tulajdonképp Ákos is közöttük van, ha nem is az élen).
De nem szeretnék átesni a ló túlsó oldalára. Részint, mert a sztárok is emberek, követnek el hibákat, vannak rossz napjaik, kifuthatnak a kezeik közül nem túl jól sikerült alkotások is. Részint pedig nem mindig az jön át a csatornán, amit küld felém. Meg hát nem is biztos, hogy mindig felém küldi.
Nem is tudom. Mindenki védi a maga igazát, ez természetes. De az arányérzékről nem árt nem elfelejtkezni.
Aki nem szereti Ákost, annak talán vissza kéne fognia magát, ha egy olyan társaságba csöppen, ahol szeretik. El lehet, sőt el kell mondhani a véleményt, persze, csak...
Aki szereti Ákost, annak is meg kéne találni a balanszot. A Pilinszkyvel vagy a József Attilával való összehasonlítás mindenképpen erős.
De tényleg nem vitatkozni akarok. Merthogy valakiért rajongani (még ha az a rajongás csak kvázi rajongás és szó sincs arról, hogy a háza előtt ücsörgök reggelig, hogy lássam), az érzelem. És az érzelem olyan sajátos dolog, amin egyszerűen nem lehet vitatkozni.
Uff, én beszéltem.
Lappa