"Amúgy időnként Hakuho és Asashoryu is tett olyat, ami nekem sem tetszett ("ami mintha az ellenfél

 megalázása irányába mutatna"), de az ő eredményeik eléréséhez, KELL a különleges és a FÖLÉNYES 

 önbizalom megléte."

 

Nos, ebben, eszerint alaposan eltér a véleményünk. Éppen ellentétes véleményen vagyok. Szerintem ugyanis minél inkább helyzeti, vagy "mozgási" előnyben van valaki egy másikkal, avagy mások egész csoportjával szemben, annál inkább azt kell mutatnia az ily módon magát, magukat akár a leg - kisebb mértékben is valamiben alávetettnek érző, vagy magát / magukat annak érzők irányában, hogy teljesen egyenrangúként kezeli őket. Vagyis semmiképpen és semmi mértékben nem kelthet olyanfajta érzést a másikban, ami akár a legkisebb mértékben is arról árulkodik, hogy ő (a főnök) a maga saját szintje alatt lévő/lévők/nek tartja őt/őket. Ezt a szindrómát kb. 40 évesen ismertem meg és tanultam meg kezelni a munkahelyemen, amikor az akkori főnököm (egy végtelenül sokat tapasztalt és kiváló tudású mérnök)

közölte velem, hogy az addigi munkám alapján kiválasztottak egy az  övével megegyező szintű egység

vezetői helyére, munkájának ellátására. Tökéletesen megismert a munkabeli együttműködésünk kb. 15

éve során és emiatt egyetlen-egy tanáccsal szolgált az új munkám minél jobb ellátásához. Ez tömören

úgy volt összefoglalható, hogy : "a lehető leg-gondosabban ügyelni kell arra, hogy a munkatársaimmal (és sohasem beosztottjaimmal) tartott kapcsolataim során, állandóan az lebegjen a szemem előtt, hogy

az együttműködésben a munkatárs mindig azt érezze, hogy "a két együtt-működő partner közül az író-asztal fiókos oldalán ülőnek mindig gondosan kell ügyelnie arra, hogy a másik sohase érezze azt, hogy

neki csak amiatt nem lehet igaza, mert ő a beosztott". És ezt nagyon megjegyeztem és mindvégig be is tartottam és mondhatom, hogy bármilyen bárgyún is hangzónak tűnik, nagyon mély igazság van benne

Körülbelül így vagyok a sportbeli összecsapások alkalmával a megalázóan jobb és azt az ellenfelével is különféle (időnként kellemetlen) módon éreztető "spíler" - rel is. Nekem az is tökéletesen elég, ha azt

látom - tapasztalom, hogy aki jobb, tehetségesebb, az minél jobb és tehetségesebb, annáj szerényebb.

 

Valamikor, ennek az elvnek tükrében a befutott, sztár Asashoryu és a fmég iatal Hakuho igen alaposan

különbözött és bizony nem a magát mindig magamuogató módon ünneplő Asashoryu javára. Hakuho esetében - még akkor is, amikor már egyedüli sztár-ként uralkodott - azt becsültem, hogy - kisebbfajta gazemberségektől eltekintve - legtöbbnyire, szinte kínosan ügyelt önmaga sztárolásának elkerülésére.

Annak idején ilyenfajta mentalitásuk okán tudtam nagyon becsülni például Chiyonofuji-t, Takanohana-t

és Kitanoumi-t is (az akkori óriások közül).