Végre színház!

Hatszín Teátrum darabja, Határátlépések, a Szentendrei Teátrum vendégeként, telt házzal, és nem a kiéhezettség miatt gondoltam telt házasnak, hanem ez egy bitang jó, sírva nevetős darab volt.

A címe árulkodó, határátlépések megannyi formája, hogyan védjük személyes határainkat, hogyan tudjuk/merjük azokat átlépni, mit teszünk a másik határaival, elfogadjuk, tiszteletben tartjuk, átgázolunk rajta, közösen tágítjuk; távolságot tartunk vagy bízunk okkal, érdemmel vagy nélkülük. Komfort zónából való kimozgatás segítség nyújtással vagy erőszakos nyomással. Jó-e az, ha mi magunk átlépjük vagy mások átlépetik velünk, számtalan variációval és többnyire a színészek személyes élményeiből, történeteiből felépülő jelenetekkel. Volt itt monológ és több szereplős rész is, családi és különféle társadalmi kapcsolatok fénytörésbe helyezése, melyek jobbadán sérülés nélkül meg sem úszhatók. Penge élen táncolás volt iróniával és öniróniával, és azért ismerős helyzetekkel. Jó kis feszes darab, egy felvonásban, töltelékek nélkül.