Ez a gyönyörű iromány tele van vagy tudatlansággal vagy tudatos hazugsággal ! Nem vagyok rosszindulatú, ezért utóbbit nem feltételezem, viszont akkor megkérdezem, hogy ha fogalmad sincsen dolgokról, akkor miért próbálkozol rossz színben feltüntetni engem? Az egész "történeted" rögtön ott bukik meg, hogy azt írod én azzal hivalkodom, amit Édesapám teremtett meg. Remélem most nagyon el fogod szégyellni magad amit írok (ha már tisztelted Édesapámat, sajnos így múlt időben....de ezt sem tudtad, na ennyit arról, hogy mennyire ismered a vállalkozók belső köreit...), bár gondolom bocsánat kérés nem fog jönni. Szóval szegény Édesapám többször is elmondta nekem, hogy a cégünk legsikeresebb időszaka magasan az én 22 évem alatt volt (1999 óta), valamint azt is többször hangsúlyozta, hogy nagyon szerette bennem azt a küzdő -és versenyszellemet, amit a munkám felé tanúsítok. Szerencsére rengeteg vásárlónk van, akik meg azt látják, hogy nagyon komolyan végzem a munkámat. Én nem üldögélek napközben kávézókban, pedig nekem nem is kellene olyan sokat a munkahelyemen lenni, mint amennyit vagyok (ezt már sok vállalkozó társam szóvá is tette), de mivel szeretem a munkám, ezért gyakran megtalálni engem ott. Nyilván egy elkényeztetett emberre ez is jellemző, ugye?

Na most akkor fel teszem a kérdést feléd: ha én egy elkényeztetett ember lennék, illetve minden úgymond alám volt téve, akkor miért maximálisan magas a küzdőszellemem a munkám iránt? Mert ez a két dolog nagyon ellentétes és nem logikus. Hiszen , aki el van kényeztetve abban biztosan nincsen semmilyen küzdés, hiszen megvan mindene. Olyat kérdezz meg, aki nagyon jól ismer engem, és tudja a munkámhoz való hozzáállásomat. A másik ami nagy hülyeség amit írsz, hogy azzal akarsz bármit is kifejezni, hogy főiskola vagy egyetem. Nekem soha nem számított az, hogy kinek milyen végzettsége van, kizárólag a műveltsége. Sok egyetemet végzett van, akinek nincs olyan műveltsége , mint nekem vagy csak az elvégzett szakirányba (és nyilván vannak, akiknek meg magasabb, csak engem ez soha nem zavart, inkább felnézek az ilyenre), és olyan is biztos, akinek nincs felsőfokú végzettsége és nagyobb a tudása , mint nekem. Sokan összekeverik az értelmet az értelmiségivel, de ez két külön szó, és két külön jelentése van.

Ha találkoznánk, és ezeket újra elmondanám neked, akkor azt mondanád "ja bocs, én úgy gondoltam...", csak hogy ezzel semmire nem mennék, mert azt négyszemközt mondanád, itt meg a nagyközönség előtt leírtad a téves "infóidat" , és ezzel ártani akartál nekem. Nem sikerült, mert engem csak azok véleménye érdekel, akik nagyon jól ismernek, és tőlük szívesen szoktam fogadni a negatív kritikát is, hiszen elgondolkodom rajta.

De még mindig nem sikerült tisztázni a "kiindulópontot", szóval hogy miért irritált annyi embert az, hogy csalódottságomat fejeztem ki amiatt, mert nem kaptunk izraeli ellenfelet. Akik arra hivatkoznak, hogy ez a személyemnek szólt azok hazudnak, hiszen az elmúlt hetekben érdekes módon semmilyen gond nem volt az írásaimmal (amikor valamilyen szakmai dologgal nem ért egyet valaki az teljesen normális), tehát ez nem lehet hivatkozási alap. Gyávák, mert nem merik vállalni, hogy ellenérzésük van a zsidókkal szemben , mert tudják, akkor antiszemitának minősülnek (gondolom ez egyértelmű, ez nem is vita tárgya ebben az esetben).