Jelen állás szerint nem is marad más választásunk, csak a két csere...

Amiben a túl nagy kockázatot látom, hogy amennyire a visszarendeződést meg lehet szervezni és begyakorolni, annyira a lerohanást is meg tudják komponálni 1-2 hullámban. Ha megnézzük ma már olyan profin támadnak vissza a csapatok, hogy meccsenként lőnek 2-3 olyan gólt, amikor mondjuk a szélső lemarad a gólszerzés után 10 méterrel, s ez már elegendő is arra, hogy a helyén ziccer legyen kontrából. Ha valaki kivideózza a két cserés rendszert simán ráépítheti a lerohanási taktikát. Az is érdekes lehet, hogy a mérkőzés mely szakaszaiban alkalmazzák a 2 cserét. Az elején Davis is és a Szeged is csökkenti a cserék számát, mert van olyan felállás variáció is. Inkább a meccs vége felé, amikor már az ellen is fáradtabb, kevesebb ereje van rohanni átáll a két- néha három cserére. Összességében nyilván elmondható, hogy képes működni a 2 cserés rendszer, de szerintem sokkal kisebb kockázata van a csere nélküli vagy az 1 cserés taktikának.