Eke-kabala am. ekeló; Csíkban: kételen (= kénytelen) csuszó.Cz.F.

 

kábolgó = szédülő, szédelgő, Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisa

 

- Tehát önkéntelenül szédelgő, csúszkáló, ugráló, rángatózó viselkedésű állatokra mondták, mint a kabóca, vagy kabala vagy a kanca.

 

Kacagány: kacz (1) gyök után értelmezve jelent szökdécselő, játszadozó anyagot vagyis felső öltönyt; melyet csak nyakba akasztanak, s mely menés, különösen lovaglás közben a léggel és szellővel játszadozva mozog. Gyöngyösi Istvánnál: kecse (=kecze?)Cz. F.

 

kacabajka, kacamajka, kacabajkó, kacamajkó, kacabáj, és rövidítve kaca v. bajka, bajkó, messze elterjedt népies szó, a. m. női kabát, női dolmány

 

XLIII. év. 1914. január 15. 1. füzet. MAGYAR NYELVŐR.

 

Etimológiai összefüggés a kacagány - kanca (kangyal), (kengyel - kantár stb.) között annyi, mint a kacag és kuncog között. Utóbbi esetben a kecsesen "rázkódó" hullámzó hang után való az elnevezés. A női kecsesség is kecsegtető viselkedéssel függ össze a hajladozás révén. Ellenkező értelemben ez kuncsorgót jelent. A könny pl. könnyen önkéntelenül kicsúszik. Könny és a könnyű fogalma így függ össze.