A csillagászat egy nagyon-nagyon speciális területe a tudománynak. 

Vajon miért?

 

A tudomány a természet megismerésével, a természeti jelenségek okainak kutatásával foglalkozik. Ennek érdekében igyekszünk adatokat, információkat szerezni a természetről. Ebben segítenek bennünket az érzékszerveink. Elsősorban a látás, de fontos a tapintás, a hallás, a szaglás, az ízlelés is. Ezeket az információkat próbáljuk meg rendszerezni, és abból következtetéseket levonni, elméleteket gyártani. 

 

Ha egy földi tárgy létezéséről meg akarunk győződni, akkor azt megfigyeljük (látjuk), meghallgatjuk a hangját, megtapogatjuk, megszagoljuk, megízleljük. Ha több érzékszervünk egybehangzóan visszaigazolja a létezését, akkor fogadjuk el valóságosnak. 

 

Például tudjuk, hogy a csirkék léteznek, mert látjuk őket szaladgálni, halljuk a hangjukat, érezzük a csirkeól szagát, meg tudjuk fogni a csirkét és ízletes ételeket tudunk készíteni belőlük. Minden érzékszervünk azt közvetíti, hogy a csirkék valóban léteznek.

 

Ezeket az érzékleteket többféle információhordozó közvetíti számunkra. A látást a fény (elektromágneses hullám) közvetíti, hallást a hang, a szaglást a levegőben mozgó molekulák, a tapintást és az ízlelést pedig a közvetlen érintkezés közvetíti. 

 

 

A csillagászatban, vagyis az égi jelenségek esetében azonban ez egészen másképpen van. Itt csak egyetlen egy érzékszervünkre, a látásra hagyatkozhatunk. És egyetlen egy információhordozónk van, az elektromágneses hullám. 

 

Mi következik ebből? Bizony az következik, hogy ha az égen látunk egy objektumot, akkor az esetek 99%-ban nem tudunk más érzékszervünkkel is meggyőződni, hogy az objektum valóban létezik-e vagy nem. Nem tudunk odamenni és megtapogatni, megszagolni, meghallgatni vagy megízlelni. 

 

Miért fontos ez? Hát azért, mert a látvány alapján többnyire csak találgatni tudunk. Ráadásul a szemünk is becsaphat bennünket. Ezt bizonyítja jónéhány földi jelenség, pl. a délibáb, a szivárvány, a halójelenségek, stb. Ezekben az esetekben nem valóságos az az objektum, amit látunk. 

 

Mindez fokozottan igaz a távoli égboltra. Valójában fogalmunk sincs, hogy az, amit az égbolton látunk, valóságos-e. Előfordul, hogy olyasmiket látunk az égbolton, ami valójában nincs is ott. És természetesen nagyon sok olyan égi objektum létezik, amelyeket viszont egyáltalán nem látunk.